Chantal Szent Franciska a Szűz Mária Látogatásáról nevezett, közismert nevén Vizitációs Rend társalapítója, eredeti nevén Jeanne Frémyot gazdag és befolyásos francia családból származott. Mélyen vallásos szülők második gyermekeként látta meg a napvilágot 1572. január 23-án, Dijonban. Életét – előkelő származása ellenére – kisgyermekkorától beárnyékolta a szenvedés. Még nem töltötte be második évét, amikor anyja harmadik gyermeke szülése közben meghalt. A gyerekek nevelése ettől kezdve az özvegy édesapára hárult.
Húszéves volt, amikor férjhez adták Christophe de Rabutin Chantal báróhoz. Házasságkötésük után Jeanne viselni kezdte bérmanevét, így asszonyneve Jeanne-Françoise Frémyot de Chantal lett. Ebből egyszerűsítették később a közismert Françoise Chantal, magyarosan Chantal Franciska nevet.
Házassága mindössze kilenc évig tartott. Férjével harmonikus, boldog párt alkottak. Hat gyermekük született. Chantal bárónő gyermekei nevelése mellett a birtok igazgatásával töltötte napjait. Szabad idejét főként az imádságnak és karitatív tevékenységeknek szentelte.
Ezeknek a békés, boldog éveknek 1601-ben egy tragikus baleset vetett véget. Chantal bárót vadászat közben halálos találat érte. Franciskát megrendítette az eset. Bár környezete megpróbálta meggyőzni, hogy menjen újra férjhez, a fiatal özvegy a házassági ajánlatokat következetesen visszautasította. Egyre gyakrabban gondolt az Istennek szentelt életre. Egyelőre családi kötelezettségei nem tették lehetővé, hogy belépjen egy rendbe. Végül tisztasági fogadalmat tett, és imádkozott egy jó lelki vezetőért, aki segít felismernie Isten akaratát. Az Úr egy látomásban meg is mutatta neki leendő lelki vezetőjét.
1604-ben apja meghívta Dijonba a nagyböjti lelkigyakorlatra, amelyet abban az évben Szalézi Szent Ferenc tartott. Amikor az özvegy bárónő először meglátta a szószékre fellépő genfi püspököt, azonnal felismerte benne az álmában látott lelki vezetőjét. A szent püspök szelíd, de határozott vezetése alatt rövid idő alatt viszszanyerte lelki békéjét.
Szalézi Ferencet egy ideje foglalkoztatta egy új női rend alapításának gondolata. Olyan közösségről álmodott, amelynek tagjai klauzúra nélkül élnek, és amelybe idős, illetve beteg nők is kérhetik felvételüket. Franciskával 1607-ben beszélt először elképzeléseiről. Az özvegy bárónő lelkesen fogadta a tervet. Úgy érezte, ez az a hivatás, amelyet Isten neki szánt. A végső döntést azonban nem akarta siettetni sem ő, sem lelki vezetője. Franciskának mindenekelőtt családi kötelezettségeire kellett megoldást találnia. Az akadályok azonban lassan elhárultak. Franciska gyermekei felnőttek, illetve elérték azt a kort, amikor nevelésüket már nyugodt szívvel bízhatta másokra.
1610-ben két társával elkezdték a noviciátust a Szalézi Ferenc által öszszeállított szabályok szerint. A noviciátus után 1611. június 6-án nyilvános szerzetesi fogadalmat tettek, majd elkezdték karitatív szolgálatukat. Elsősorban a környéken élő betegeket látogatták. A nővérek Ferenc eredeti elképzelése szerint nem éltek klauzúrában, és csak egyszerű fogadalmakat tettek. A hivatalos egyházi vezetés azonban bizalmatlanul fogadta az újítást. Így az alapító végül engedelmességből lemondott tervéről, és beleegyezett, hogy a rend tagjai a hagyományos szerzetesi szokások szerint, klauzúrában élve és örökfogadalmas nővérekként szolgálják Istent. A rend karizmájában ezután nagyobb hangsúlyt kapott a szemlélődő jelleg. A vizitációs nővérek fő hivatása az imádság, mindenekelőtt a liturgikus ima és a szentségimádás lett. A rend karizmája Szűz Mária és Erzsébet találkozásának evangéliumi jelenetéből meríti legértékesebb elemeit. Tagjai Máriát és Erzsébetet akarják követni Isten szemlélésében és magasztalásában csakúgy, mint a felebaráti szolgáló szeretetben.
A rendalapító halála után a fiatal szerzetesközösség vezetése is egészen Franciskára hárult. Az ezzel járó nehézségeken szinte páratlan éleslátással és bátorsággal lett úrrá.
Chantal Szent Franciska 1641 decemberében egy utazása során súlyosan megbetegedett. December 13-án hunyt el. Halála után Páli Szent Vince látta, ahogy lelke a mennybe szállt. Az Egyház 1751-ben boldoggá, 1767-ben szentté avatta.
A Chantal Szent Franciska életét bemutató cikk a Keresztény Élet hetilap december 8-i lapszámában jelent meg.
- Az aradi vértanúk utolsó szavai
- Minden gyermek üdvözül?
- Katolikus-református házasságban hogyan neveljük a gyermekeinket?
- A Vatikánban már készülnek a karácsonyra
- „Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket…”
- Boldog Giuseppe Puglisi (1937–1993)
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")