Tisztelt Lelkiatya! A második házasságomat élem 11 éve. Első feleségem egy hét furcsa házasság után elhagyott és elvált tőlem. Nem én indítottam el a valópert, próbáltam szép szóval megakadályozni, de nem sikerült. Romániában élek, kisebbségben lévő magyar katolikus felekezetben, ahol már a magyarok többsége is románul beszél. A második házasság alatt született két gyermekem. Mind a kettő katolikus szertartásban lett keresztelve.
A baj az, hogy a feleségem az idő elteltével egyre csak az ortodox hit felé tereli a gyerekeket. Nem gyakorló hívő, csak a hovatartozás miatt teszi. Én soha se próbáltam erőltetni feleségemet, hogy katolikus legyen. Most, amikor már lányom 11 éves, felmerült az elsőáldozás. Semmi esetre sem volt hajlandó rá. Bérmálásom alkalmával megfogadtam, hogy gyermekeimet katolikus hitben neveljem. Tudom, hogy házassági eskümet megszegtem, de nem rajtam múlott. Még egy fogadalmat nem szeretnék megszegni.
Kedves Levélíró! Nagyon örültem az őszinte levelének. Nagyon örülök annak, hogy a hite ilyen sokat jelent a maga számára, és azt hűségesen őrzi, gyakorolja! Isten áldja meg, és erősítse meg ebben!
Mindenekelőtt igyekezzen építeni, ápolni a házasságát. Szánjon sok időt a feleségére, udvaroljon neki, hallgassa meg, keresse a kedvét. Ha a házasságuk szép és életerős, akkor ezen keresztül esetleg meg tudja nyerni a feleségét a hit számára is, el tudja őt vezetni az élő hitre.
Igyekezzen a feleségének elmondani, hogy a hit nem nemzeti hovatartozást jelent. Van sok olyan római katolikus, aki magát teljesen románnak vallja. A gyermekeik nem lesznek azáltal magyarokká, hogy a katolikus templomba járnak. Próbálja azt is elmondani, hogy a két egyház hitének a lényege ugyanaz, jelentős különbség nincs közte, csak Szent Péter utódának, a pápának az elfogadásában.
Kérje meg őt szépen arra, hogy néhányszor elvihesse a gyerekeket templomba. Magyarázza el neki, hogy a semmilyen vallási nevelésnél sokkal jobb, ha valahová legalább járnak.
Sok kegyelmet, bölcsességet, türelmet kívánok mindehhez!