Ki kell magunkat tombolni

Az alábbiakban nemcsak a leányoknak, hanem a fiúknak is válaszolok. Először is a fiatal élet örömeiről teljesen hamis, rossz elképzelésetek van.

Miért öröm ártatlan járókelőket megverni, csak úgy heccből, kirakatokat betörni, éjjel lármázni a csendes utcán, büdös kocsmában lerészegedni, könnyűvérű lányokkal, fiúkkal felelőtlenül szórakozni, motorral vagy autóval száguldozni, míg a rendőrség, a kórház, vagy a temető lesz a vége. Összeakaszkodni, ujjat húzni a hatósági közegekkel, rendőrrel, ellenőrrel, szülőkeserítővé lenni, az iskolát elkerülni, és ismeretlen helyeken csavarogni, csövezni, aluljárók rémei lenni. Ti tovább tudnátok folytatni ezt a szomorú felsorolást. Kérdezem: ezek az ifjúság örömei, így kell kitombolnia magát, hogy kellemes legyen az időtöltése?

Higgyétek el: vannak tisztes szórakozások is. Szülőkben, testvérekben, igazi jóbarátokban, az eredményes tanulásban, szorgalmas munkában, nyelvtanulásban, kirándulásban, sportban, országjárásban, szociális munkában, tehát a rászorulók segítésében, egyesületekben, végül, de nem utolsósorban a vallásos életben, kiscsoportokban, táborozásban, tisztes táncmulatságokban annyi örömet talál a fiatal, amitől szinte már túl is csordul a lelke.

A zárdáról oly megvetően írsz, pedig az apácák és a férfi szerzetesek élete tele van vidámsággal. Ha csak egy hetet eltöltenél közöttük, belátnád, hogy mennyi életöröm sugárzik róluk, hozzájuk képest a tiétek az összevisszaság, tele szorongással, kétségbeeséssel, kedvetlenséggel. Ha egy kicsit beleolvasnál a szentek életébe, akkor csodálkoznál igazán, hogy Bosco Szent János, Néri Szent Fülöp, Nagy Szent Teréz, vagy Kis Szent Teréz, és a többi szent a legvidámabb emberek közé tartozott. Nem is tartják az Egyházban szentnek azt, aki szomorú. Övék a legtisztább öröm, az Isten- és emberszeretet, ezért még a vérpadon is volt kedvük viccelni, például Mórus Szent Tamásnak. Csak hát ti nem a szentek életét tanulmányozzátok, hanem a drága lapokat, amit jóérzésű ember, aki ad valamit magára, meg sem nézne.

Leveledből kiderül, milyen felfogásod van a családi életről: az egész rabság és szenvedés. Másként kellene készülni a házasságra: a szép, igazi házasság adja az élet legszebb és legtisztább örömét. Csak erre mind a fiúnak, mind a lánynak jól fel kell készülni. Meg kell tanulni szeretni. Ez nem a szeretkezést jelenti, hanem a lemondást, azt a képességet, hogy tudok másnak örömet szerezni, másra figyelni, beleélni magam az ő fájdalmába, örömébe, ez az empátia. A leánynak ezer dolgot kellene elsajátítani édesanyjától, a főzést, varrást, kertészetet, hogy annak idején jó háziasszony legyen.

Ifjúkorban nem a kitombolás a feladat, hanem a felkészülés a felnőttkorra. Kell a kisportolt, egészséges, erős, szívós test, a kiművelt, okos fej, a vallását buzgón gyakorló, tiszta lélek, a megedzett, erős akarat, a bátorság. Kell a tudás, a szakma, a diploma, ma már nem is elég egy, ha meg akar élni, hiszen esetleg többször állást kell változtatni.

Ha valaki komolyan készül az életre, akkor nincs se kedve, se ideje olyan ostobaságokra, amivel válaszomat kezdtem. Csak azok csinálják, akik nem tudják mivel agyonütni a drága időt, amit a Jóistentől egészen másra kaptak.