A II. Vatikáni Zsinat idején volt konstantinápolyi ortodox pátriárka. 1886-ban született Görögországban. 1922-ben korfui metropolita lett, nyolc év múltán Amerikában volt exarcha, megreformálta az ortodoxia ottani hitéletét. 1948. november 1-jén választotta a Szent Szinódus ökumenikus pátrtiárkává, az ortodox keleti kereszténység tiszteletbeli fejévé. A legújabb kori ortodoxia történek egyik legjelentősebb személyisége.
XXIII. János pápa hivatalba lépése után nem sokkal meghirdette a II. Vatikáni Egyetemes Zsinatot, 1961- ben pedig Franz König bécsi bíboros érseket elküldte I. Athenagoraszhoz: ez volt az első római katolikus főpapi látogatás Konstantinápolyban 1054, a nagy egyházszakadás óta. Nagy, látványos lépés volt a keresztény egység útján.
VI. Pál pápa és I. Athenagorasz pátriárka történelmi találkozójára 1964 januárjában, Jeruzsálemben került sor. Később még két további találkozás követte ezt Isztambulban és Rómában. A zsinat végén aztán bekövetkezett a nyugati és keleti kereszténység kölcsönös kiközösítésének feloldása.
A keresztény egység útja nem volt zökkenőmentes. A Törökországban lévő konstantinápolyi patriarkátus ellenséges környezetben, a kisebbségi sors nehéz körülményei között él.
Athenagorasz pátriárka egy alkalommal kijelentette: „Mi már egységben élünk. A teológusok tanbeli kérdésekben keresik és dolgozzák ki a tanbeli egység feltételeit. Katolikusok és ortodoxok testvérként összetartoznak. Az ajtó megnyílt, csak be kell lépnünk rajta.”
I. Athenagorasz 86 éves korában, 1972 júliusában hunyt el. Utolsó szavai ezek voltak: „Üdvözlöm Pál testvéremet (VI. Pál pápa), és üzenem neki: egyek vagyunk!”
Az életmű befejeztetett. Nagy eredmények és nyitott kérdések maradtak az utódokra. VI. Pál pápa imádságra szólította a katolikusokat. Ez az imádság nemcsak Athenagorasznak az Úrtól remélt üdvösségéért, hanem a nagy örökség továbbfejlesztéséért, az egység és békesség további munkálásáért is szólt. „Péter és András apostol testvérek voltak – mondta egyszer –, és nekünk, ortodox és nyugati keresztényeknek is testvérekként kell összetartanunk. Az egység felé vezető ajtót senki sem tudja becsukni, az nyitva áll. Csak be kell lépnünk rajta.”