Kincs a torontói magyaroknak

A Kalejdoszkóp folyóirat idén 20 éves. Az örömteli évforduló alkalmából Sebestyén Péter marosvásárhelyi plébános ünnepi köszöntőjét adjuk közre, melyet Dancs Rózsa főszerkesztőnek címzett.

Kedves Rózsa! Felszínes „ismeretségünk” dacára alázattal és ragaszkodással merek írni
neked, Rólad. Mert neked, a kanadai magyarság nagyasszonyának köszönheti a létét ez a
húszéves kétnyelvű folyóirat, ami messze több, mint kulturális magazin, messze több, mint
nyelvápoló kéthavilap. Mert ez lelked gazdagságából, a nemzet iránti szeretet és féltés
vágyából fogant, született és vált felnőtté, olyan időkben, amikor már külföldön is törik a
vaddisznók a kukoricát, s nálunk Székelyföldön még a medvék is… Mert a kommunizmus
okozta pokoljárás nem ért véget itthon sem. A kalandvágyból elmenekülteknél még többen
maradtak kalandvágyból itthon. És az a csodálni való benned, hogy bár elkényszerített
téged a sors, te magad lélekben-szívben-nyelvben, öntudatban, tartásban, gerincben,
bátorságban, anyai hősiességben itthon maradtál, s az itthon maradottaknak is éppúgy
példát mutatsz, mint azon második és harmadik nemzedéknek, akik már idegen nyelvként
tanulják a magyart, hacsak a családban meg nem szeretteti velük valaki. Nagy kincs vagy a
torontói magyarok számára, mert lelki kincseidet, talentumaidat százszorosan
kamatoztattad az egész nemzet javára. Ezt jelzik díjaid, műveid, kutatómunkád a kanadai
magyarokról, az ’56-osokról, az erdélyi életérzésről, ízekről, Hargitán innen és túl.
Néhány éve létrejött – a Varga Gabriellának köszönhető – távbarátságunk, és elektronikus
levelezésünk ösztönösen közös lelki húrokat pendített meg bennem, s néha írásaimra
reagálva olyan elismerő, köszönőszavakat kaptam tőled, amelyeket csak olyan ember írhat,
aki együtt rezdül a Lélekkel. Benned ezt éreztem, most is ezt köszönöm neked.
Mindenekelőtt pedig a Jóistennek, hogy ezt a „találkát” összehozta. Az írás nem ér semmit,
ha nincs ihlet, ha nem az Isten a „múzsád”… Ő forrósítja fel szívedet embertársaid, néped,
nyelved szeretetére, ő sodor magával, visszafoghatatlanul, hogy hirdesd az örömhírt, állj
vele elő akár alkalmas, akár haszontalannak látszik. És gyümölcse, eredménye, sikere
magában a szenvedélyes szeretetben van, hiszen ez teszi a művészt boldoggá, teljes
emberré.

A Kalejdoszkóp írásai is mindig visszatükrözik ezt az izzó-féltő szeretetedet népünk
kultúrája iránt, jelzik az irányt, adják az aranytartalékot, világosan és áttetszően mutatják,
hogy minden írás tétje evangéliumi: Jézussal legyőzhető a bennünk, körülöttünk nyomuló,
ármánykodó gonosz ma is. Meglátszik rajtuk tanári igényességed, felelős szereteted,
öngyötrő vágyad az igazság után, Aki nem más, mint az Isteni Tökéletesség. Ő a
viszonyítási alap. Ne szerénykedj, a te írásaid is csiszolt gyémántok, vigasztaló, simogató,
őrző-védő szavak, amelyek értéket teremtettek, sebeket gyógyítanak, és az ihlet adójára,
Istenre mutatnak. Ő megvéd minket szórványban is, elnyomás alatt is. Benne otthonra
lelhetünk, ha Beléje kapaszkodunk. S azt is jelzi: nem vagy egyedül. Veled vagyok, s veled
vannak honfitársaid, ott, ahol laksz, és ott, ahonnan jöttél.
Kérem a Fennvalót, legyen továbbra is áldásos a te írói, szerkesztői, anyai szolgálatod,
amelyet tudom, mindig is hivatásként éltél meg és teljesítesz. Adjon sok erőt, kegyelmet,
hogy minél több emberhez eljuthasson általad is az örömhír népünk és egyházunk javára.
Kedves Rózsa és Kalejdoszkóp: AD MULTOS ANNOS!

Méltatlan méltatód:
péterpáter+