Klotz Mária: „A legfontosabb fény számomra az istenhit”

Az író, költő, újságíró, lapszerkesztő és gyakorló pedagógus Klotz Mária a családi hagyományokhoz hűen imával, énekkel, betlehemes játékkal, szentmisével, környezete és lelke ünneplőbe öltöztetésével várja a Kisjézus születését.

Ott, a Budai- és a Pilisi-hegyek ölelésében idén is minden úgy történik majd, ahogyan azt rajongva szeretett édesanyja hagyományozta rá: az ünnepet a harang szava, a gyertya fénye, a bejgli illata és mindenekelőtt a szívek szeretete tölti majd be. Úgy hangzik ez, mintha egy mesébe csöppent volna az ember… És valóban: Klotz Mária egész életében gyermekkora mesés élményeinek átörökítésén fáradozott, nem eredménytelenül. S noha ma egy „béke nélküli haldokló”, „hit nélküli fájdalmas” világot lát maga körül – vagy talán éppen emiatt – arra biztat: mégis reménykedjünk, örvendezve énekeljünk, hozsannát zengjünk… mert a szeretetteljes Szentestéhez, Karácsony szent ünnepéhez ez vezethet el.

– Újságírói, lapszerkesztői munkáját sokan sok irányból ismerhetjük – korábban éveken keresztül munkatársa volt az Új Katedra pedagógiai folyóiratnak, szerkesztette a Szentiváni Újságot, a SzóljMár-t, a saját alapítású Szentiváni Tükör című lapot, a Pátyi Kurírt, a Zsámbéki Polgárt, jelenleg a Somlyó önkormányzati havilap főszerkesztője –, szépírói tevékenységéről viszont kevesebbet tudunk. Mióta ír verset és prózát?

– Amióta megtanultam a betűvetést, azóta írogatok. Korábban naplót vezettem, feljegyzéseket vetettem papírra, később verseket formáltam, majd különféle műfajokban prózát fogalmaztam. Jelenleg sokat írok verses és prózai kivitelben egyaránt. Az önkifejezésnek erre a formájára nagy szükségem van; kiírom magamból minden örömömet, bánatomat, fájdalmamat. Az írás számomra egyfajta „lelki virágzás”, amelynek a gyakorlása által megkönnyebbülök, jobban érzem magam – ezért vált az életem részévé. Verseim érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat jelenítenek meg, emberi kapcsolatokról szólnak. Prózáimban főként a német nemzetiségi lét problémáit, sorscsapásait feszegetem, de saját gyermekkori élményeimből is szívesen merítek. Képzeletvilágom különféle mélységekben és magasságokban szárnyal. Ahogy mondani szoktam: lélektől lélekig ható hídon bandukolok, néha meg-megállva… Fontos számomra a szavak formálása, a nyelv eszközeivel való játék, a képszerű kifejezésmód. Három irodalmi csoport: a Litera-Túra Művészeti Kiadó, a Verslista és az Irodalmi Rádió tagjaként számos pályázat- és játéklehetőség is a rendelkezésemre áll ahhoz, hogy megnyilvánulhassak.

– Mindezeknek az eredményeivel hol találkozhattak, illetve találkozhatnak az olvasók?

– A már említett újságok mellett írásaim megjelentek a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Kiadó által gondozott Antológia 2016-ban, a Hangok és harangok gyűjteményben (2017), az Angyalhaj karácsonyi antológiában (2017), a „szavak könnyű szélben” című kiadványban (2018), a Szavakból kazlat (2018) válogatásban, a Szószánkó (2018) nemrég megjelent karácsonyi gyűjteményben és a kortárs költők Sodrásban (2018) című antológiájában. Nagy örömömre A keringő című novellám a Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár Mesélő múlt helytörténeti pályázatán az Irodalmi jellegű írások kategóriában harmadik, A gombos malom című novellám pedig a Zsámbéki Művelődési Ház és a Zsámbéki Kézművesház Gombvilág – újragombolt történetek pályázatán szintén harmadik helyezést ért el.
A magyar mellett német nyelven is forgatom a tollat. Gyakran jelen vagyok a Neue Zeitungban és az újság Signale irodalmi betétlapjában és megjelentek írásaim a Hartmann Verlag Die Erinnerung bleibt (2009) című antológiájában is. Claus Klotz und seine Dichtung című, 2010-ben megjelent könyvemben a fiatalon (negyvenhárom évesen) elhunyt magyarországi német költő és kisebbségi politikus bátyám munkásságáról írtam. Miki tíz évvel volt idősebb nálam, de tevékenysége rendkívül hatott rám. Halálát úgy dolgoztam fel, hogy kiírtam magamból a fájdalmat, bemutattam az életét és műveiről is elemzést készítettem. Kisgyermekként inkább felnéztem rá, később szorosabb lett a kapcsolatunk, de sajnos nem tudott kibontakozni.

– Német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári, valamint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben és az Oktatási Hivatalban végzett elméleti pedagógiai tevékenységéből mennyit őrzött meg mindmáig és ennek van-e kapcsolódási pontja az alkotómunkájával?

– Mindig a pedagógia és az újságírás határozta meg az életemet s ebben a pedagógia területén a gyakorlati és az elméleti vonal a mai napig is szerepet játszik. Pályám kezdetén állami közoktatási intézményekben tanítottam, jelenleg egy német cégnél tartok németórákat. A mindenkori oktatási tárca háttérintézményében huszonhárom évig dolgoztam német nemzetiségi tantárgyi szakértőként, és most is tevékenykedem külsősként az Oktatási Hivatalban a tehetséggondozás és az érettségi területén. A német és a hazai német nemzetiségi irodalom megjelenik mind a két feladatkörben, ezáltal gyakran olvasom újra a műveket. Bizonyára azok is hatnak rám.

– „Játszani a szavakkal jó, / füzérbe fűzve / a léleknek megnyugtató” – vallja. Mely más szerzők füzérbe fűzött szavai érintik meg leginkább?

– A magyar irodalomból kedvelem Áprily Lajos, József Attila, Ady Endre, Wass Albert, Márai Sándor és Kányádi Sándor műveit. A német irodalomból Goethe, Heine, Schiller versei hatnak rám leginkább. Más-más korszakot, irodalmi stílust jelenítenek meg, de mindannyian remekül fűzték fűzérbe szavaikat.

– A festői szépségű Pilisszentivánon él. Milyennek látja, érzi és éli meg a Budai- és a Pilisi-hegyek varázslatos táját és miben találja meg leginkább ezt a varázst?

– Pilisszentiván szép, rendezett sváb község, ezért is építkeztünk a férjemmel itt, a szüleimnél. Német nemzetiségi családból származom, édesanyám pilisszentiváni, édesapám leányvári gyökerekkel rendelkezett. Sajnos már nem élnek. Édesanyám a helyi bajor-osztrák kevert dialektusban beszélt velem és bátyámmal és a helyi német nemzetiségi hagyományok szerint éltünk. Természetesen a magyar ünnepeket és tradíciókat is mindig megéltük, megünnepeltük. Számomra egyértelmű volt, hogy ahol a gyökereim vannak, ahol az őseim nyugszanak, ahol jól érzem magam, ott lakom. Itt éltek anyai nagyszüleim, itt jártam óvodába, általános iskolába, zeneiskolába. Nagyon tartalmas, szeretetteljes gyermekkorom volt, sok kellemes emlékem van, melyeket előszeretettel dolgozok fel verseimben, prózáimban. Anyukám sokat énekelt, mesélt nekünk és játszott velünk. A kert, a rét, a Slötyi-tó és a közeli hegyek meghatározták napjaimat. Szüleimmel és bátyámmal rendszeresen kirándultunk, virágokat gyűjtöttünk, amelyekből koszorút fontunk, sétáltunk a tó körül, bogáncsokból bútorokat készítettünk a réten és rengeteget játszottunk. A varázs ezekben mind benne van. A település egyébként Európa-diplomás terület, itt terem a pilisi len. Rendelkezünk egy német nemzetiségi tanösvénnyel is, amelynek állomásai a közösség legfontosabb eseményeit ábrázolják. Korábban barnaszénbánya is működött itt, ezért is kerülte el a kitelepítés, a hazából való elűzetés a falu lakosságát.

– Újonnan megjelent, Fent és lent című könyvében visszatérő téma a fény, mely „körülvesz és átölel”. Mi az igazi fény az Ön életében?

– Az egyik bujdosó „fény” talán az, hogy minden emberben szunnyad valamiféle tehetség, ezt kell megtalálni és kiaknázni. Mindegy, hogy ki mit végez, mit dolgozik az életében, de azt tudása legjavával és becsületesen végezze. A legfontosabb fény számomra az istenhit. Kell egy kapaszkodó, amihez igazodni tudunk, egy iránytű, amely megmutatja a helyes utat a boldogulásunkhoz. Ha ezt az utat megtaláljuk, akkor mindig van tovább, minden problémából van kiút.

– „Halljuk a harang csendülését, ének zendülését és megyünk a hívójelre. A diós- és mákos bejgli illata keveredik a gyertya illatával. A csillagszóró csillagocskái beragyogják lelkünket. A fenyő örökzöldje új reményt ad…” Sokat ír szent Karácsony öröméről. Feleségként és két felnőtt gyermek édesanyjaként hogyan készül az ünnepre?

– Az ünnepek mindig fontos szerepet töltöttek be az életemben. Édesanyám lelkesen készült rájuk, így átélhettem már gyermekként is varázsukat. Karácsonyi történeteket mesélt, imádkozott velünk, karácsonyi szent énekeket énekelt. Reggeli rorátékra járt és vasárnap minket is mindig vitt a templomba. Éjféli misére is elballagtunk, akkor még ropogós, fehér hóban. Halála után megpróbáltam mindent ugyanúgy szervezni, ahogyan ő tette, főként az adventi időszakban, amikor készülünk, várjuk a Megváltó születését. Korábban helyi Christkindl-Singen betlehemest tanítottam gyermekeimnek és barátaiknak, velük jártuk a falut. Idén szeretnék lelkileg még jobban felkészülni a karácsony misztikumára. Önvizsgálatot tartok magamban, megpróbálok még jobban odafigyelni szeretteimre. Tudatosan igyekszem elkerülni a plázák csillogását, a fogyasztói társadalom hatását. Nagy boldogsággal tölt el, hogy december 18-án Zsámbékon – Dévai Nagy Kamilla, Varga Gabriella, Novák Imre és Szántó Petrik közreműködésével – tartjuk a napokban megjelent, Fent és lent című verses- és prózakötetem könyvbemutatóját. Örömteli adventi esemény számomra ez is. A bemutatón német és magyar nyelvű karácsonyi dalokat is éneklek gitárkísérettel, némelyiket a művésznővel együtt. Mindeközben idén is hagyományos karácsonyi ételekkel, süteményekkel, lakásunk és lelkünk ünneplőbe öltöztetésével várom a Kisjézus születését. Szentestén a férjemmel otthon ünnepelünk: délután megnézzük a templomi betlehemes játékot, amelyet a fiam kedvese tanított be a hittanosoknak, később pedig elmegyünk az éjféli misére. A fiam is gitározik és énekel az egyházi zenekarban, amely advent harmadik vasárnapján koncertet adott a templomban. Másnap jönnek a lányomék, a „gyerekekkel” töltjük a karácsonyt. Megajándékozzuk egymást, elfogyasztjuk az ünnepi ebédet és sokat beszélgetünk. Lesz miről, a lányom ugyanis kislányt vár, így jövő év márciusában férjemmel nagyszülők leszünk. Már nagyon várom, hogy megölelhessem a kisunokámat!

– Ennél szebb várakozással nem is lehetne átlépni az új esztendőbe! Miként teszi ezt?

– Az új év első napján általában számvetést készítek arról, hogy mit sikerült elvégeznem és mit nem, majd újabb terveket szövögetek. Továbbra is szeretnék írni és folytatni a gitártanulást a Krónikás Zenedében. A hagyományok megélését a jövőben is fontosnak tartom, ahogyan az értékek és a hit jelenlétét is az életemben.

Varga Gabriella