Kezdőlap A lelkiatya válaszol Könnyen becsapják az embert

Könnyen becsapják az embert

Egy özvegy férfi írja: A kórházban megismerkedtem egy betegtársammal. Elmondtam neki, hogy nincs hozzátartozóm, csak egy családi házam. Felajánlotta segítségét. Aláíratott velem egy papírt. Amikor hazakerültem, követeltek rajtam másfél millió forintot, vagy a házam kétharmad részét. Én ezt a hajlékot sem pénzért, sem ígéretért oda nem adom senkinek! Egy korábbi újságíró rafinált gonoszsága ily módon elvette egy lerokkant ember féltett javait! Segítsenek! Majd 70 évet éltem abban a házban!

Bízott egy ismeretlen emberben. Aláírt tudta nélkül egy szerződést. Ráment a háza, ott áll kifosztottan! Sajnos sokan járnak így, gyakori bűncselekmény ez hazánkban. Ne legyen senki az áldozatok között, azért ezzel kapcsolatban jó lesz sok mindent megfontolnia a kedves olvasóknak!

Gyakran eszembe jut, amit kispap korunkban egy jezsuita atya kötött lelkünkre egy lelkigyakorlat alkalmából. Akkor meg is ütköztünk azon, amit mondott, azt hittük, nem fér össze az Úr Jézus tanításával. Később saját káromon is megtapasztaltam, hogy igazat mondott. Erre oktatott minket:

Bárkivel találkoznak, beszélnek, aki kér maguktól valamit, ígér, felajánl, aláíratni akar egy írást stb., tételezzék fel, hogy az illető huncut gazember. Gondoljanak csak arra, hogy az egyik legrosszabbat akarják tenni, azok a legnagyobb képmutatók, a legjobb színészek, a legokosabb, ezerszer megkent emberek. Ezerszer jobban jár az eszük, mint maguknak, akit be akarnak csapni.

A lelkigyakorlatos atyának igaza volt.

A keresztény ember sem lehet ostoba fajankó, mások prédája, akit át lehet rázni, be lehet csapni, kihasználva jóságát és szeretetét. Krisztus követője a szeretet mellett okossággal és megfontoltsággal is kell, hogy rendelkezzék. Az élet ugyanezt igazolja.

Mihelyt az évek hosszú során nem tartottam be ezt a szabályt, vakon bíztam egy-egy emberben, borzalmasan ráfizettem. Becsaptak, a kölcsönt nem adták vissza, s amikor az igazságomért síkra szálltam, még az haragudott, aki nekem kárt okozott.

Az életben, ha ismeretlen emberrel kerülünk kapcsolatba, de sokszor még ismerőssel és baráttal is, mindent ezerszer meg kell gondolni, mindenre nem is egyet kell aludni, mindenkitől és mindenhol utána kell érdeklődni. Amikor a másikról mindent megtudtam, és ő maga is hétpróbás előttem, bebizonyította, hogy nem gazember, akkor lehet csak hinni és megbízni benne.

Különösen az aláírásunkkal kell nagyon vigyázni. Egy szerződésen, váltón, meghatalmazáson, bárhol könnyelműen odafirkantott aláírásunk tönkreteheti egész életünket. Az a szörnyű, hogy az életben nagyon sokszor nincs visszaút. Amit egyszer elrontottunk, rosszul léptünk, ha megfeszülünk, akkor sem lehet visszacsinálni. Csak siránkozni, sajnálkozni lehet, de jóvátenni nem.

Olyan megható a régi magyarok becsületességére visszagondolni. Amikor a vásárban vettek valami nagy értékű állatot vagy terményt, sokszor nem is írtak szerződést, hanem egymás kezébe csaptak. Ez a kézfogás elég volt. A becsületszó helyettesítette az aláírást. Persze ezt már nem lehet visszahozni.

Tegyen meg mindent, hogy jogi úton visszaszerezze házát.