Olvastam a márciusi számban a papi nőtlenségről írt sorait. Egyáltalán nem értek egyet azzal, amit annak a szegény lánynak válaszolt, aki őszintén bevallotta: fülig szerelmes egy papba. Nem tudom, honnan veszi az atya, hogy könnyebb egy papot elcsábítani, mint bárki mást?! Azt sem értem, miért ítéli el a szerelmes lányt. Őt is megilleti a bűnbocsánat. Ha úgy érzi, vétkezett, elmegy meggyónni, és kész!
Lám, az ön levele is bizonyítja: elsősorban a nőket foglalkoztatja a papi nőtlenség. Újabb érvet szolgáltatott ahhoz a megjegyzésemhez, hogy a nőket bosszanthatja, ha nélkülük is boldog lehet egy férfi.
Hogy ismét ezzel a témával foglalkozom, annak nem elsősorban az az oka, hogy sorban tagadja állításaimat, hanem az érvelésének hamissága. Két olyan gondolatmenetet is közöl, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni.
Ön szerint a szentgyónás egy automata: bediktálom a bűneimet, és kijön számomra a mennyország. Hát nem így van! Milyen dolog az, hogy elcsábít egy papot, megzavarja az életét, élvezi a test gyönyöreit, aztán elmegy gyónni, és azt hiszi, minden rendben. Jöhet a következő áldozat.
A bűnbocsánat elengedhetetlen része a bűnbánat. El kell jutnia odáig, hogy elítélje saját magát, viselkedését. Ezenkívül – amennyiben csak lehetséges – jóvá kell tennie a történteket. Vezekelnie kell romlott életének következményei miatt. Nos, ha ön olyan lelkülettel megy gyónni, ahogy leírja, az csak színjáték. Nem bűnbocsánatot, hanem kárhozatot hoz. Az ilyen felületes, könnyelmű felfogás csak szentségtörő gyónást eredményezhet.
Leveléből kiderül, hogy nevetségesnek tartja, amikor azt írom: a papot könnyű elcsábítani, mert naiv és tapasztalatlan. Azzal érvel, hogy akik annyit tanulnak, annyi iskolát végeznek, mint a papok, azokat nem lehet ostobának, butának lealjasítani. Nem neveztem én butának magunkat, lealjasítani pedig végképp nem szerettem volna senkit. De ön is tudja, a kispapok nem a női praktikákról tanulnak. Mit sem tudnak hódító trükkjeikről, ravaszságukról, amelyekkel képesek felkelteni a kiszemelt férfiban a legvadabb vágyakat. A papok jártasak a hittudományban, az imaéletben, megismerik a lelki-szellemi élet szépségeit, de egy írni-olvasni alig tudó, viszont a bűn útját megjárt, szexfilmeken felnőtt srác a szerelem dolgaiban hozzájuk képest professzor.
Kedves kisasszony! Lássa be, amikor egy pap vállalja hivatását, lemond a családi élet örömeiről, hogy minden idejét, erejét Istennek és a híveknek szentelje. Arra kérem, imádkozzon értünk, hogy folt nélkül meg tudjuk tartani, amit szenteléskor fogadtunk. Az önfegyelemnek, az Isten-szeretetnek igaz példái legyünk az emberek, és ön előtt is.
Az viszont igaz, hogy minden ember, a pap is törékeny, sebezhető. Nagyon hűségesnek kell lennie Istenhez, az imához; ragaszkodnia kell a szentségekhez, hogy mint a páncélról lepattanó nyíl, állva maradjon minden csábítás ellenére.
*
Ima a papi hivatásokért
Istenem, adj nekünk papokat, hogy megszakítás nélkül bemutassák a Szent Áldozatot, hogy kisgyermekeket vezessenek hozzád, hogy a keresztény népet a hitben megvilágosítsák, hogy az Evangéliumot hirdessék azoknak, akik nem ismerik, hogy a bűnbánó bűnösöknek bocsánatodat ajándékozzák, hogy a haldoklókat támogassák és a szenvedőket vigasztalják, hogy minden embert emlékeztessenek arra, hogy egymásnak testvérei, hogy otthonunkat, hegyeinket és mezőinket megáldják, hogy általuk terjedjen a Te országod.
Istenem, adj nekünk papokat!
Istenem, adj nekünk szent papokat! Ámen.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
