Nagyon meg kell becsülnünk mindent, amink van, azokat is, melyeket természetesnek érzünk. Te elfeljted, hogy délben mit ettél, kivel beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod, mert gazdag vagy s feledékeny. Úgy elhagyod élményeid, mint kiolvasott ujságjaid a gyorsvonatok hálófülkeiben s robogsz tovább, köszönve ennek, mosolyogva emerre, igen szórakozottan. De a szegények még most is tudják, … Bővebben: Kosztolányi Dezső: Szegények