Kedves Lelkiatya! Összetett kérdésre szeretnék választ kapni. Köthetek-e érvényes házasságot, ha én magam gyakorló hívő vagyok (ragaszkodom a templomi szertartáshoz, ebből nem engedek, a párom elfogadta), és a párom ugyan meg van keresztelve, ám ennyiben ki is merül. Nem hívő, nem vett fel más szentséget, csak a szokás miatt lett babaként megkeresztelve. Lehetséges így esküdni? Úgy tudom, a Katolikus Egyház elfogadja, ha az egyik fél nem hívő, és a szöveg is más számára, de félek, akadályokba ütközöm.
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy ennyire fontos Ön számára a hite, az Istennel való kapcsolata. Óriási ajándék, ha a házastárs is mélyen hívő ember, mert így az életük sok megrendítő és szép pillanatát teljes egységben, egy szívvel tudják átélni. Az esküvőt, keresztelőket, a vasárnapi miséket, esti imákat, temetéseket, karácsonyokat, közös gyónásokat stb.
Lehetséges azonban nem hívő emberrel is házasságot kötni, és valóban vannak erre külön szövegek a szertartáskönyvben (meg nem keresztelt jegyesre vonatkoznak, de nem hívő esetében is használhatóak). Ha a vőlegénye nem hívő, akkor is fontos, hogy néhány feltételnek megfeleljen. Fontos, hogy ne csak tolerálja az Ön hitét, hanem valóban értékelje, szépnek, jónak tartsa. Ha ez nincs így, akkor nem fog tudni örülni annak, ha majd Ön a közös gyermekeiket a hitre szeretné nevelni. Egy másik feltétel pedig az, hogy a legalapvetőbb erkölcsi oszlopok az ő lelkében is sziklaszilárdak legyenek: így például a házastársi hűség, a házasság felbonthatatlansága, az élet tisztelete a fogantatástól kezdve, a megbocsátás és újrakezdés, az önzetlen jóság stb. Ha ez a két feltétel megvan, akkor lehet egy nem hívő emberrel is harmonikus, boldogító házaséletet kialakítani.