Kezdőlap Egyéb Kovács Gergely érsek a pásztori feladatokról

Kovács Gergely érsek a pásztori feladatokról

Nemrég Szent Benedek, Európa védőszentje ünnepén Kovács Gergely gyulafehérvári érsek vezette az ünnepi szertartást Tihanyban a bencés közösségben. Szentbeszédében kiemelte: a rendalapító Benedek belülről kezdett építkezni, s a szív szavával szólott korához, sátformálta általa Európát. Áldott ember volt, neve latin jelentése szerint is (’benedictus’), s áldássá vált a világ számára. Ez alkalommal beszélgettem a főpásztorral napjaink aktuális kérdéseiről.

Mi az, ami Szent Benedek tanításából, életútjából Önt leginkább megérintette, amit küldetésében, érseki szolgálatában követendőnek tart?

– A különböző élethelyzetekben mindig vannak szükséghelyzetek és prioritások. Kiemelném Szent Benedek munkásságából az áldottnak lenni, áldássá lenni törekvését. Napjainkban erre van a legnagyobb szükség, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy a gondokba belekeseredjünk. Ha az emberekkel szóba állunk, gyakran a panasz hallatszik, ami érthető persze, hisz látjuk a rengeteg nehézséget, a háborút, a gazdasági problémákat. De ekkor is hangsúlyozni kell, hogy mennyi szépség, mennyi jó is van körülöttünk. Szent Benedek azért is kedves és iránymutató számomra, mert én is egy hozzá hasonló rendszerető, rendszerező ember vagyok. Ő szisztematikusan építkező ember volt, akit a rendezettség, pontosság jellemzett. Az Ora et labora! (Imádkozzál és dolgozzál!) ritmusa határozta meg szolgálatát. Manapság a nagy szabadságérzés közepette gyakran úgy gondolnánk, nem szükségesek a szabályok, megy minden a maga útján. Pedig ha nincs rendszer, gyakran kisiklanak törekvéseink.

Mikor 2019-ben érsekké nevezték ki Önt, aki addig posztulátora volt hét éven át Márton Áron és két éven át Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának, olyan érzése volt sokaknak, hogy ez késleltetni fogja a két ügy előre haladását. Hiszen Ön már beleásta magát a két szentéletű ember élettörténetébe, áldozatába, s most át kell adnia az ügyet egy ilyen ismeretekkel nem rendelkező személynek, aki ráadásul nem magyar, hanem egy olasz ügyvédnő, Cristiana Marinelli.

– Épp ellenkezően látom, szerintem fel fog gyorsulni mindkét boldoggá avatási eljárás. Amíg ugyanis én voltam Áron püspök ügyének a posztulátora, el tudtam végezni azt a munkát, amelyhez kellett az erdélyi helyismeret, a nyelv ismerete, s anyagokat kellett még pótolnom, pontosítanom, felkutatnom. Ezt mintegy 98 százalékban elvégeztem, gyakorlatilag az olasz nyelvű összefoglaló megírása és benyújtása maradt hátra, de erre már nem jutott időm. Viszont egy olyan posztulátornak, akinek az olasz az anyanyelve, s aki ezt az anyagot készen megkapta tőlem, s közösen át is néztük, ezt az összefoglalót neki lényegesen könnyebb lesz megírnia, mint nekem. Erre fordítható ideje is több van. Tehát, én úgy látom, ez az ügyet nem lassítja, hanem a javára válik. Hiszem, hogy ez az Isteni Gondviselés. Amúgy Bódi Magdi ügye is ezt igazolja, hisz nagyon jól halad.

Szomorúan és döbbenten figyeljük innen az anyaországból is mindazt a temetőgyalázásnak is beillő történés-sorozatot, ami az úzvölgyi temetőben zajlik most már több éve. Nemrég úgy tűnt a román törvények is a magyar álláspontnak adnak igazat, s le is bontották az ott felállított román kereszteket, mondván: román katonák nem nyugszanak ott. De a napokban ismét visszaállítottak kereszteket román szélsőségesek… Hogy látja ön e helyzetet, mint az egyházmegyéhez tartozó terület érseke?

– Az úzvölgyi történések nem vallásos, vagy egyházi jellegűek. Valamiképpen ugyanaz a dinamika jellemzi, mint sok más kérdésben és területen a magyar kisebbséghez való román viszonyulást. Jó kérdés, hogy mit tehetünk ott az igazságért, ahol más a politikai akarat. Viszont erőt kell adjon nekünk az a bizonyosság, hogy a történelem ura a Mindenható, aki megengedi, hogy a búza és a konkoly együtt növekedjen egészen az aratásig.

Mint a Gyulafehérvári Érsekség főpásztora hogy látja a katolikusok helyzetét, mik a gondjaik, mik a terveik a főegyházmegyében?

– Tennivalóból és kihívásból nincs hiány. Nekem Isten Igéjét kell hirdetnem, a rámbízottakat Isten Országa felé kell vezetnem. A főegyházmegye területe óriási, a gondok – s így a tervek – is eltérőek, nem egyszer nemcsak megyékként, de még szomszédos települések esetében is. Ugyanakkor van, ami közös kihívás. Ide tartozik a hivatások kérdése, a papi továbbképzés, a világiak bevonása a munkába, a rétegpasztoráció. A paphiány, a hivatások számának csökkenése minket is érint és ez menthetetlenül újra rajzolja a pasztorációt. Ha azt nézem, hogy 1990-ben 120-an voltunk kispapok és most 24 a létszám, akkor ez fájdalmas apadás. De ha azt nézem, hogy évente még mindig van 5-6 papjelölt, akkor ez biztató. Isten ma is épp úgy munkálkodik, mint bármikor a történelem folyamán. Kegyelmét és áldását ma is bőséggel adja, csak épp végezzük el azt, ami a mi kötelességünk, tegyük meg azt, ami a dolgunk.

Toldi Éva

A Kovács Gergely gyulafehérvári érsek-kel készült interjúnk a Keresztény Élet augusztus 20-i számában jelent meg.