Lelkész szeretnék lenni

Tisztelt Lelkiatya! Reformátusként fordulok Önhöz, mint lelkiatyához. Már elég rég eldöntöttem, hogy én lelkipásztor leszek. Mindig komolyan vettem ezt. Próbáltam Isten útját járni. Most egy nagy döntés elé érkeztem. Kilencedik osztálytól teológia osztályba szeretnék menni, ahová már volt egy vallásvizsgám. Itt eléggé jó eredményt értem el. 69-ből ötödik lettem. Felmerült bennem az a kérdés, hogyha nem jutok be ebbe az osztályba, és szeptembertől egy olyan iskolában, osztályban kell végeznem középiskolás tanulmányaimat, ahol nem szívesen vagyok, akkor mit tegyek? Ez egy jel lehet majd Istentől, hogy más pályát válasszak? Vagy csak próbára teszi a hitem, hogyha nem jutok be, akkor még talpon maradok-e azzal a döntéssel, amellyel elindultam?

Kedves Fiatal Testvérem! Nagyon örülök annak, hogy lelkésznek készül. Krisztusnak nagy szüksége van olyan emberekre, akik hirdetik az Ő örömüzenetét, akik a nevében vigasztalnak, reményt nyújtanak, tanácsot adnak, keresztelnek. Jobban éhezi az ember Isten élő igéjét, mint a fizikai kenyeret.

Én az Ön helyében egyáltalán nem tenném függővé a lelkészi hivatást attól, hogy most felveszik-e a teológiai osztályba. A lelkészi hivatás valahol sokkal mélyebben dől el, az ember szívében, ahol Isten hívására igent mond. Ezt a hívást még az életünk feláldozása árán is követnünk kell, ahogyan ezt a nagy próféták és az apostolok esetében is látjuk. Ez a döntés a lelkészi hivatás mellett hasonlóan alapvető életdöntés, mint a házassági döntés. Egy hiteles házassági döntés nem inoghat meg attól, hogy valamilyen kisebb nehézség adódott.

Kedves Fiatal Testvérem! Ha az isteni hívást érzed a szívedben, akkor kövesd bátran, örömmel, és ne ijedj meg semmi nehézségtől!