Hazatérés

Ha el is szakít bennünket az élet otthonunktól, merjünk bízni benne, hogy szeretettel vár vissza bennünket, és örömteli lesz a hazatérés.

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Minden utas izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen. Egy fiatalember feltűnően idegesen tekintett ki az ablakon. Szóba elegyedtem vele, s ő elmesélte szomorú élettörténetét.
Fiatalon, szülei ellen lázadva, megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették. Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni. Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végében álló diófára egy fehér kendőt, amit a vonatról láthat. Ha nem lesz ott a fán a kendő, akkor továbbutazik.
Amikor a vonat közeledett a házhoz, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól: a fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú továbbutazzon.

Egy szép vers Ady Endrétől a hazatérés öröméről.

Ady Endre: Hazamegyek a falumba

Fotó: Pixabay