Törések az életben – mese a törött cserépedényről

Egy tanulságos történet a törésekről, melyeket földi utunk során elszenvedünk.

Kínában egy vízhordozó embernek volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy–egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén viszont a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment. A vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított minden nap a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, szegény törött cserép pedig szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni… A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
– Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépedénynek:
– Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserépedény oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges gyengesége. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

Egy írás, mely segíthet megértenünk, hogyan kezeljük a szenvedést az élet elidegeníthetetlen részeként.

Az élet nem tisztességes: a dolgok elfogadásával kell megtalálni az örömöt

Fotó: Pixabay