Kezdőlap Egyéb Lengyelország és Litvánia védőszentje – Árpád-házi Szent Kinga (1224–1292)

Lengyelország és Litvánia védőszentje – Árpád-házi Szent Kinga (1224–1292)

Árpád-házi Szent Kinga (1224–1292)

1224-ben született IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő gyermekeként. Az Árpád-ház szent uralkodóinak örököseként már gyermekkorában magába szívta az evangéliumi értékek szerinti hiteles keresztény élet szeretetét. Apai nagynénje volt Árpád-házi Szent Erzsébet, Európa egyik legnépszerűbb női szentje.

Kinga életét gyermekkorától meghatározták a történelmi események. Erős hitre és a Gondviselő Istenbe vetett bizalomra volt szüksége ahhoz, hogy küldetését felismerje és hűségesen teljesítse. Sok szenvedést és megpróbáltatást kellett eközben átélnie. Semmi sem szakíthatta el azonban Égi Jegyesétől, aki korán magához vonzotta választottja szívét.

Kinga még szinte gyermek volt, amikor el kellett hagynia a szerető családi fészket és szülőföldjét. 15 éves korában férjhez adták Szemérmes Boleszláv krakkói fejedelemhez. A politikai érdekeket szolgáló házasságot elsősorban a közelgő tatár veszedelem indokolta. Kinga, aki gyermekkorától szerzetesi életre vágyott, apja akaratába beleegyezett ugyan, de tisztaságát házasságában is megőrizte, sőt sok szenvedés árán végül férjét is meggyőzte, hogy ún. József-házasságban éljenek. Döntését sokan nem értették meg, egyes lengyel történészek századokkal később is azzal vádolták, hogy a dinasztikus érdekekkel nem törődve saját szeszélyét követte és nem adott Lengyelországnak törvényes trónörököst.

Kinga azonban soha nem személyes vágyait, s főleg nem szeszélyeit követte döntéseiben. Ezt bizonyítja egész élete. A földi anyaságról lemondva a lelki anyaság magasságaira jutott el. Őszinte szeretettel ragaszkodott a lengyel néphez, amelynek igazi szerető, gondoskodó anyja lett. Anyagi javait, de személyes szeretetét, törődését is szíve teljes melegével ajándékozta a rábízottaknak. Eközben férjének is hűséges társa és segítőtársa volt. Szűzi házasságuk így igazi áldássá vált az egész nemzet számára.

Áldásos tevékenységének maradandó nyomait máig őrzik a Krakkó környéki sóbányák és az általa alapított ószendeci klarissza kolostor. Jelentős mértékben Kinga közbenjárására avatták szentté a krakkói Szaniszló vértanú püspököt, aki azóta is Lengyelország egyik fő védőszentje. Saját korában különösen a szegény nép pártfogójaként tisztelték és szerették. Az irgalmasság cselekedetei által a betegekben és szegényekben szenvedő Jézust szolgálta és az iránta érzett szeretetét akarta kifejezni. Jóságáról és áldozatkészségéről tanúskodik a legendák sokszínű koszorúja is, amelyet a hálás lengyel nép szőtt alakja köré.

Férje oldalán, de később már apácaként is Kinga nem egyszer átélte a tatárok támadásait, nem egyszer kellett magának is az erdőkbe menekülnie az ellenség elől. A pusztítások után fáradhatatlanul támogatta Boleszláv fejedelmet az ország újjáépítésére irányuló törekvéseiben. Az egész lengyel nép jövőjét szívén viselve sokat fáradozott a részfejedelemségekre oszlott ország újraegyesítéséért is.

Férje halála után 1279-ben Kinga a hatalomról lemondva visszavonult a korábban általa alapított ószandeci klarissza kolostorba. Itt élt ezután élete végéig egyszerű apácaként. Végre valóra vált gyermekkori vágya, hogy életét egészen Istennek szentelje teljes szegénységben. Kolostori életének jelentős részét az imádság töltötte ki. De nem feledkezett meg kedves szegényeiről sem. Nővértársaival együtt mindenüket megosztották a rászorulókkal, akik rendszeresen gyülekeztek a kolostor kapuja előtt. Nemcsak alamizsnára számíthattak, de vigasztaló jó szóra, megértésre, tanácsra és nem utolsósorban az apácák imáira.

Milyen volt Kinga imaélete, pontosan nem tudhatjuk. Az azonban biztos, hogy gyermekkorától szoros kapcsolatban állt Istennel és az Ő akaratát kereste. Idejének jelentős részét már akkor is imával töltötte, amikor még a világban élt. Buzgó egyéni imaélete mellett az Egyház liturgikus imáiba is teljes szívével bekapcsolódott. A kolostor falai között imaélete még inkább elmélyülhetett.

Lelki életében fontos helyet foglalt el a Szent Szűz és a szentek tisztelete. Assisi Szent Ferenc és Szent Klára hű tanítványaként mindenekelőtt a szegény Krisztust akarta követni és az eucharisztikus Jézussal való bensőséges kapcsolatra, gyermeki bizalomra törekedett. Egész életében nagy hangsúlyt fektetett a szentgyónásra is. Gyóntatói útmutatása fontos támaszt jelentett lelki életében.

Kinga személyes tisztelete az Eucharisztia iránt különösen a szentségimádásban nyilvánult meg. Gyakran egész éjszakákat töltött a kápolnában virrasztva, hogy népe számára a szükséges kegyelmeket kiesdje. Legszívesebben a tabernákulum előtt kitárt karokkal leborulva imádkozott. A tabernákulum előtt hozta meg legfontosabb döntéseit, itt tanult Isteni Mesterétől az igazi alázat, szolgálat és a teljes önátadás útján járni.

Az egész életében az Istennel való találkozásra készülő Kinga a halált békésen, az örömteli beteljesedés és az örök boldogság reményében várta. 1292. július 24-én szólította magához az Úr. Kultusza századokon át fennmaradt és ma is eleven él. Hivatalosan 1690-ben avatta boldoggá VIII. Sándor pápa. II. János Pál pápa 1999-ben a szentek sorába iktatta.

Koncz Éva

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek zene áldozás élet életbölcsességek életút

TOVÁBBI CIKKEKINNEN-ONNAN