Libanonba utazik Kocsis Fülöp

A katolikus testvérek március óta összegyűlt adományát személyesen viszi el a metropolita. Közelgő útjáról a Hajdúdorogi Főegyházmegye munkatársa kérdezte.

– Megkérdeztük Fülöp metropolita atyát, hogyan készül, milyen lélekkel indul a Közel-Keletre?

– Sokat utaztam már életem során, de nem állítom, hogy most nincs bennem izgalom az út miatt, hiszen nem jártam még a Közel-Keleten, illetve háborús övezetben. De bízom a jó Istenben, hogy megőriz. Sajnos mégsem tudok eljutni, – mint ahogy azt terveztük – Al-Dmeine al-Sarqije nevű kis faluba. Azt a jelzést kaptam ugyanis, hogy a beutazás most nagyon kockázatos. Amikor elkezdtük a gyűjtést, akkor még a falu és környéke békés vidéknek számított, viszont az amerikai bombázások miatt most újra fellángolt a tűzharc Homsz megyében is. (A település Homsz kormányzósághoz tartozik.) A falu képviselőjével, Naiim Gharbi atyával Bejrútban fogok tudni találkozni, ott adom át neki Görögkatolikus Egyházunk adományát, amit ezúton is hálásan köszönök mindazoknak, akik bármekkora összeggel is hozzájárultak a gyűjtéshez.

– Mikor indul Fülöp atya és lehet-e valamit tudni az ottani programjáról?

– Június 8-án reggel indulok repülővel, másodmagammal. Az esti órákban érkezünk meg Bejrútba. Ez azt jelenti, hogy Isztambulban – ahol át kell szállnunk – több mint fél napot tudunk eltölteni. Bejelentkeztem Bartolomeosz pátriárkához is, meglátjuk, hogy sikerül-e vele találkozni. Szeretnék neki átadni egy pócsi ikont, amelyet Maklári Teréz festett, és meg szeretném hívni, hogy amikor újra Magyarországon jár, látogasson el Máriapócsra is. Most még folynak a megbeszélések, hogy valóban sikerül-e ez a találkozó.

Másnap, június 9-én éppen Szijjártó Péter miniszter úr is Bejrútban tartózkodik, a tervek szerint vele is találkozom majd. Kiutazásom egy másik célja ugyanis, hogy elektromos áramfejlesztők telepítésében tudjunk segíteni Szíriában. A napelemes rendszer lehetőségeit szeretném részletesebben is megtárgyalni a külügyminiszter úrral. Meghívást kaptam III. József Ignác szír katolikus, és II. Ignác Efrém szír ortodox pátriárkához is, és minden bizonnyal III. Laham György nyugalmazott melkita pátriárkával is találkozni fogok. Vele még Rómából ismerjük egymást, de többször volt már Magyarországon is. Szeretnék találkozni Bechara Boutros al-Rahi maronita pátriárkával, a melkita, a káld, és a görög ortodox érsekekkel is. A szállásunk a melkita görög katolikus szemináriumban lesz, ahol az említett Naiim Gharbi atya lesz a vendéglátónk, rajta keresztül fogom tudni eljuttatni az adományt a szíriai faluban élő katolikus testvéreinknek.

– Körülbelül mekkora összeg gyűlt össze és mire lehet elegendő? Visz-e magával esetleg mást is?

– Az egyéni (hazai és külföldi) adományokból, néhány hazai karitász szervezet, illetve Görögkatolikus Egyházunk hozzájárulásából állt össze a támogatás. (Egyelőre nem mondom el az összeget, érjen előbb biztonságosan célba.) S hogy miért viszem személyesen? Egyrészt, mert a biztonság semmilyen szinten nem megfelelő Szíriában. Olyannyira, hogy ha bankon keresztül vagy más személy által juttatjuk el a falunak a pénzt, előfordulhat, hogy nem a kedvezményezettekhez kerül. Másrészt pedig a személyes találkozó még sokkal többet ér nekik, mint bármekkora anyagi juttatás.

Az adomány terén egy érdekesség, hogy a pénz mellett egy napelemmel működő szerkezetet is magammal viszek, amivel számítógépeket is működtethetnek majd. Ez Görögkatolikus Egyházunk ajándéka. Kérdésünkre ugyanis elmondták, hogy nagy szükségük van áramfejlesztőkre, mivel az áramellátás nagyon hektikus azon a környéken. Ez jelentősen nehezíti számukra a távkapcsolati munkát, a számítógépeket ugyanis nem tudják folyamatosan működtetni. Felvetődött az aggregátor gondolata is, de azt azért nehéz lett volna Szíriába szállítani. Ezért jött egy napelemmel működő eszköz ötlete. Egy debreceni cég kérésünkre el is készítette, emellett két számítógépet is viszünk magunkkal. A Magyar Kormány és más magyar egyházak, segélyszervezetek is rengeteg segítséget nyújtottak már az Irakban, Szíriában és Libanonban élő keresztényeknek, amelyekben, természetesen nekünk is részünk volt, de most ez első nagy lépés a Görögkatolikus Egyházunk részéről.

– Hogyan látja az ott élő keresztények jövőjét? Hogyan tudunk nekik további támogatást nyújtani?

– Utazásunk legfontosabb része a hitben való megerősítés. Döbbenetes, hogy az ott élők mennyire bizakodók, mennyire reményteliek. Akikkel beszéltem a háborúk és üldözések sújtotta területekről, elképesztő hitről és erőről tanúskodtak. Azt is mesélik, hogy sok muzulmánt is megkeresztelnek. Annyira erős ugyanis a vonzása ennek a tanúságtevő keresztény életnek, hogy az üldözés ellenére is sokan vállalják hitüket. Éppen úgy, mint a korai egyházüldözés idején. A keresztényeket a kezdettől fogva sokat üldözték, sokan adták vérüket hitükért. Az iraki, szíriai és libanoni keresztényeknek ez a helytállása egyértelműen a katolikus egyház és a kereszténység megerősítését szolgálja. Ezért is kötelességünk segítő szándékkal fordulni feléjük, és amennyiben lehet, támogatni őket. Ők pedig egészen biztos, hogy hatalmas lelki segítséget nyújthatnak nekünk.

Mindenki imáját kérem, hogy Isten akarata szerint történjék ez az út, s az adományokon túl nagy kegyelmi gazdagodást hozzon sokak számára.