Lövey Félix atyát köszöntötték Tihanyban

Hálaadó szentmisére gyűltek egybe távol s közelből a hívek, tisztelők, rendtársak és paptestvérek nemrég Tihanyban, hogy köszöntsék a 90. születésnapjához érkezett Lövey Félix bencés atyát, és áldást kérjenek eddigi és további szolgálataira az egyházban. Mihályi Jeromos, a tihanyi közösség perjele köszönetét fejezte ki a bencés közösségek nevében is az ünnepelt szerzetesi, papi, tanári hivatásának minden gyümölcséért, melyekkel lelkiekben gazdagította Isten népét. A születésnap nem érdem, hanem állapot, emelte ki, de az idős atya lelki fiatalságát ma is mindannyian megtapasztalhatjuk.

A hálaadó szentmisére eljöttek az ünnepelt rokonai, családtagjai és egykori diákjai is, akik máig mint atyjukra tekintenek rá, hiszen kedves tanárukat ’Fater’-ként emlegették egykor, s ekként szólnak róla ma is. A tervezettől eltérően a szentmiseáldozatot Jeromos atya mutatta be, mert Hortobágyi Cirill főapát (akinek osztályfőnöke volt egykor Félix atya) betegsége miatt nem tudott eljönni Tihanyba. A szertartáson a szentbeszédet Bíró László ny. püspök mondta, aki szintén tanítványa volt Félix atyának. Többek között felidézte a vele való első, igen emlékezetes találkozását 1965 nyarán, amikor az atya végiglátogatta leendő diákjait (őt is) otthonaikban a tanévkezdés előtt. Meglepő volt e találkozás, idézte Bíró László püspök: Félix atya egy Pannónia motorral érkezett, egy rossz bakancsban, s én arra gondoltam, bizonyára elromlott a motorja valakinek, és segítséget jön kérni… Nem gondoltam, hogy egy nagy tekintélyű bencés tanár rejtőzik a bukósisak alatt. Mert Félix atya mindig egyszerűségre, szerénységre törekedett, szerzetesként, papként, tanárként is Krisztus hűséges követője (Alter Christi) volt.

Elmélkedésében a püspök végigkísérte Félix atya gazdag életét, szolgálatait; mélyen hívő családi hátterét, pesti bencés diákéveit, amikor Csizmadia Gerő atya volt az osztályfőnöke, cserkészparancsnoka, majd a Rákosi-korszakban az iskola bezáratását követően a legzűrzavarosabb időkben belépését a bencés rendbe. Félix atya matematika-fizika szakos tanár diplomát szerzett, előbb Győrött, majd a pannonhalmi bencés gimnáziumban tanított. Ahová szólították, ott állt helyt. Mindig emberközeli, közvetlen volt, a szükséges eréllyel együtt. A győri internátusban ő kezelte diákjai zsebpénzét, emlékezett, tőle kellett kikérniük, ha valamire szükségük volt. Egyszerűség, közösség, engedelmesség jellemezte, belesimult a közösségbe. Pannonhalmán „vas munkabírású” gazdaságvezető és házgondnok is volt. Életének harmadik szakaszában Tihanyba érkezett Félix atya, az 1992-ben újrainduló apátságban és a környékbeli templomokban – Tihany, Sajkod (Apáti-templom), Balatonfüred (Kerektemplom), Balatonszőlős, Aszófő, Örvényes, Balatonudvari, Fövenyes – végzett lelkipásztori munkát, de részt vett az építkezésekben, a szervezőmunkában is, és szaktárgyaiból korrepetálta az általános iskolás és gimnazista fiatalokat.

A szertartás végén az ünnepelt köszönetet mondott az Úrnak az eltelt évtizedekben kapott lelkipásztori feladatokért, a rá bízott szolgálatokért: „Ő, az Úr adott nekem mindent, az én érdemem, hogy mindezt alázatosan el tudtam fogadni.” Hálával köszönte pap- és szerzetestestvérei imádságait és jó kívánságait az ünnepen.

Toldi Éva