Kezdőlap Egyéb Ma is igent mondanék – Egresits Ferenc plébános

Ma is igent mondanék – Egresits Ferenc plébános

Egresits Ferenc, a győri Szent István Király-templom plébánosa orvosnak készült, de végül a lelkek orvosa lett. Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült idén augusztus 20-a alkalmából több évtizedes lelkipásztori szolgálata és teológiai oktatótevékenysége, valamint Szent II. János Pál pápa 1996-os magyarországi látogatásának megszervezésében vállalt szerepe elismeréseként.

„1961-ben Kópházán, horvát nemzetiségű, keresztény közösségben születtem. Szüleim vallásosan neveltek és magatartásukkal, példájukkal tanúskodtak a keresztény hit és gyakorlat értékeiről, élő erejéről. Adventben korán reggel közösen mentünk roráté misére. Szabó Imre plébánosom meghívott ministrálni. Beteg nagyapámnak minden vasárnap, vagy lelkigyakorlatok alkalmával próbáltam minél több történetet megjegyezni és elmondani. Esténként közösen imádkozott a család papi, szerzetesi hivatásokért is. Egyszer szíven ütött a kérdés: mi lenne, ha pont én kapnék ilyen meghívást? Bár eleinte orvos szerettem volna lenni, a soproni Kármelhegyi Boldogasszony búcsúján a pécsi egyházmegyés volt orvos „Doki” tartotta újmiséjét, ahol a szónok Hosszú Lajos Ince atya összehasonlította a papi és orvosi hivatást. Ezután, bár hosszabb-rövidebb időre sikerült háttérbe szorítani a kérdést, de végképp sohasem tudtam szabadulni tőle” – emlékszik meghívására Egresits Ferenc.

Édesapja nővére szoros kapcsolatot ápolt a pannonhalmi szerzetes nővérekkel. Látogatásai alkalmával őt is magával vitte. Ekkor tudta meg, hogy van olyan gimnázium, kollégium, ahol még papok, szerzetesek tanítanak, nevelnek.

„Gimnáziumválasztás előtt szüleimmel is ellátogattunk oda és ezután közöltem szüleimmel, hogy Pannonhalmán szeretnék továbbtanulni. Ők ígéretet tettek, hogy támogatni fognak. Ez a támogatás mindvégig kitartott a papi hivatás tudatos választása után is.

Érettségi után jelentkeztem a Győri Egyházmegyébe. A két év katonaságot Lentiben töltöttem. Csak a katonai eskü után kaptam meg édesanyám horvát nyelvű leveleit. Egy alkalommal a hangosbeszélőn az egész laktanya füle hallatára rendeltek be az elhárítótiszthez elbeszélgetésre. Az történt, hogy a teherautó platójára esett a „Békés-Dallos” féle, Rómában kiadott Újszövetségi Szentírásom, és bele volt írva a nevem. Ez szabályszegésnek minősült, mert a katonaságnál csak magyar kiadású könyvet lehetett tartani. Próbáltam érvelni, hogy a nagy alakú Szent István Társulati Biblia helyett sokkal könnyebben és diszkrétebben kezelhető ez. A tiszt azt vetette fel, hogy mi van, ha mégis más a tartalma? Erre azt válaszoltam: Jó, akkor üljünk le és olvassuk egybe!” A tiszt rövid úton elzavart, és még az elkobzott Újszövetségi Szentírás is a kezemben maradt. Az ügynek nem lett semmilyen következménye.

Leszerelésem után a Győri Papnevelő Intézetben kezdtem meg készületemet. Akkor a szemináriumi légkört két fő csoport szakította ketté: a bulányisták és az ún. rózsafüzéresek. Sajnos a jó elképzelések a konkrét közösség és az aktuális elöljárók kárára valósultak meg. Az első félév végén tapasztaltam meg, hogy a csoportokhoz való tartozás nélkül is lehet lelkiismeretesen készülni a papi hivatásra. Ebben az évben és később is nagy segítségemre volt Varga Ottó, Miszori Zoltán kispapok, valamint Ternyák Csaba, Berkes Gyula akkori püspöki titkárok barátsága és támogatása.

Második évre Budapestre, a Központi Szemináriumba kerültem. Hálás vagyok Gál Ferenc, Nyíri Tamás és Rózsa Huba professzor és Pápai Lajos spirituális uraknak. Közben a jelentkező gerincproblémáim nehezítették a felkészülésemet.”

1986-ban szentelte Pataky Kornél püspök a győri székesegyházban. Első állomáshelye a frissen épült és szentelt győri Szentlélek-templom és plébánia volt.

„Csodálatos élményeket és megerősítést kaptam az ott töltött négy év alatt. Hálával emlékszem Benkovich Ferenc plébános bizalmára, barátságára. Az új templom és közösség olyan kihívásokkal, megtiszteltetéssel és feladattal látott el, amelyre most is boldogsággal emlékszem.

A plébániai hitoktatás minden nehézsége ellenére örömmel töltött el. Egyetlen ifjúsági hittanos csapatból négy év alatt négy csoport lett, és az ifjúsági ének- és zenekarral is jó kapcsolatom alakult ki. Minden évben indítottunk felzárkózó csoportot. Voltak olyan fiatalok, akik az iskolából egyenesen a plébániára jöttek, csak ezután mentek haza. Ennek a négy évnek egyetlen percét sem adnám oda semmi másért.”

Ezután két évig Rómában, a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként, a Szent Gergely Egyetem Spirituális Intézetében tanult és diplomázott. Teológiai tanárként és spirituálisként került vissza a Győri Papnevelő Intézetbe, melynek rektora lett. 2010-től pedig Győr-Bácsa plébánián szolgál.

„Idén nyolcadik alkalommal tartottunk nyári napközis tábort. Egyik alkalommal megkerestek a szülők, hogy a gyerekek annyira jól érzik magukat a táborban, hogy a szülők saját maguk számára is kérnek ilyen jó tábort. Idén az egyik nagypapa keresett meg, hogy mit csinálunk a gyerekekkel a táborban? Mi az a titok, amitől mindenki mosolyog? Erre az egyszerű válaszom: a mosoly!

Az újmisés és ezüstmisés mottóm a Boldogságos Szűzanya válasza az angyalnak: Legyen nekem a te igéd szerint! (Lk 1,38).

Kérdésemre az atya elmondta, hogy megtiszteltetést és jóleső érzést jelent számára a Magyar Érdemrend lovagkeresztje díj, valamint köszönetét fejezi ki azoknak, akiktől megkaphatta. „Huszonöt éve az élettől hatalmas ajándékot és lehetőséget kaptam, hogy a Szentatya akkori győri látogatásának szervezésében részt vehettem. Végtelenül hálás vagyok, hogy több mint 150 ezer ember lehetett ennek részese.

Ha ma kéne döntenem, most is készséggel és örömmel mondanék igent. Az év vége felé és a jövő év elején a fentiekben már említett gerincproblémám miatt két súlyos műtét vár rám. Tisztelettel, bizalommal és szeretettel kérem a szerkesztők, írók és olvasók imáját. Köszönöm!”

Rózsásné Kubányi Andrea

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek