Két évforduló miatt is aktuális ez a Sáfár Mónika színművésszel készült interjú. Harminc éve van a pályán és harminc éve, 1991. március 19-én mutatták be Tolcsvay László – Müller Péter – Müller Péter Sziámi nagy sikerű rockoperáját, a Mária evangéliumát, melyben a címszerepet énekelte.
– A Színművészeti Főiskolára ötödszöri próbálkozásra vették fel.
– Valóban, ez 1987-ben volt. A próbálkozások közben egy évig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének szakára jártam, de napközis tanár is voltam szintén egy évig, valamint jártam a Nemzeti Színház stúdiójába, aminek sokat köszönhetek. 1987-ben vettek fel ötödszörre a prózai szakra.
– A prózai szak ellenére mégis főiskolai vizsgaelőadása – 1991-ben rektori engedéllyel – egy zenés ősbemutató címszerepe volt a Madách Színházban.
– Meghívást kaptam egy próbaéneklésre, és bár zenei képzettségem volt, hiszen három hangszeren játszom, de énektudásom még gyermekcipőben járt, mégis megkaptam a nem könnyű énektudást igénylő Mária szerepét.
– Szülőfalum templomának oltárképe egy Mária születését ábrázoló csodálatos Márton Lajos-festmény. Asszociálva a képre megkérdezem, hogy mennyire volt „nehéz szülés” Mária szerepe?
– Nagy súly nehezedett rám, hiszen végzős főiskolás voltam, ráadásul ez a műfaj még csak bontogatta a szárnyait hazánkban. Azonban nagy örömmel láttam a feladatnak. Mária – hangilag bizony nehéz szerep. Színpadi partnereim Sasvári Sándor, Vikidál Gyula, Dunai Tamás voltak. A szerzők, Tolcsvay László, Müller Péter és Sziámi úgy vigyáztak rám, mint a hímes tojásra. Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy Szűz Mária megformálása egyfajta küldetés számomra. A mai napig is éneklem, járjuk az országot, külföldet is, a mű oratorikus változatával. A pápalátogatás tiszteletére is bemutattuk Pannonhalmán.
– Egyik interjújából idéznék: „Szeretném, ha sokféle énekstílusban lennék járatos. Megtanultam egyet s mást, de minél többet tud az ember, annál tisztábban látja, hogy mennyi mindent nem tud még. Mária eléneklése felért egy kurzussal.”
– Énekmestereim 1989-től 1991-ig Gencsy Sári, 1994-től Kaposy Margit voltak. 32 éves voltam, több operett és musical főszereppel a hátam mögött, amikor Margit néni elérkezettnek látta az időt, hogy elinduljak szerencsét próbálni az opera műfajában is. Pál Tamás, az akkori szegedi zeneigazgató meghallgatott és azonnal főszerepet ajánlott: Boito: Mefistofele című operájának kettős szerepét. Szegeden remek operaszerepek vártak rám: Háry Jánosból Örzse, Tosca, Nabucco, Abigél.
– Nem is próbálom felsorolni a rengeteg szerepet, mert nem maradna hely az interjúra – így csak szemezgetek belőlük. Operett, musical, opera stb.
– Játszottam a Csárdás című operett főszerepét, a Csárdáskirálynő Sylviáját, a Leányvásár főszerepét. 1996-ban a Magyar Operaház meghívására elénekeltem a Denevér Rosalindáját.
Ugyanebben az évben a Szegedi Szabadtéri Színpadon alakítottam az Elisabeth című musical címszerepét – amit gyermekem születéséig játszottam az Operett Színházban.
Majd következett 2001-től a Marica grófnő több rendezésben, 2003-ban a Madách Színházban pedig az Operaház fantomja Carlottája, de a mai napig sok nagysikerű musical szerepét játszom a Madáchban. 2007-ben Puccini Turandot című operájának címszerepét is elnyertem a Magyar Állami Operaházban.
2015-ben a Pesti Magyar Színházban, a Muzsika Hangjában a zárdafőnöknő szerepét éneklem. Számtalan külföldi turnén veszek részt 1996-tól – Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Japánban, Angliában, Spanyolországban, Franciaországban és a Kárpát-medence városaiban.
– Sokszor szerepel pódiumon, templomokban. Úgy tudom, szereti az oratórium éneklést.
– Igen, nagyon szeretem ezt a műfajt, ami egy színművésznél ritkaság. Beethoven IX. szimfónia, Verdi: Requiem, Bródy– Tolcsvay László: Egy mondat a szabadságról, Tolcsvay László–Tolcsvay Béla: Magyar mise című oratóriumainak szoprán szerepeit éneklem.
– Vannak, voltak olyan rendezők, akik segítették a pályáján?
– Feltétlenül meg kell említenem Iglódi Istvánt, aki a főiskolán tanárom volt és a diploma után is figyelte pályámat, valamint Pál Tamást, akitől az opera műfajáról és interpretációjáról tanulhattam rengeteget.
– Mit tudhatunk a családjáról?
– Az Operett Színházban ismerkedtem meg korábbi férjemmel. Mindig a szívem vezetett a pályámon és a magánéletben is. Annak ellenére, hogy később elváltam, házasságpárti vagyok. 2000-ben megszületett Franciska lányunk, aki igazi zenei tehetség. A zeneművészeti egyetem zongora szakos hallgatója.
Szüleim, bár nem voltak szakmabeliek, sosem korlátoztak, mindig segítették törekvéseimet, mindig számíthattam rájuk. Sajnos, ők már csak az égből vigyáznak ránk.
– Voltak szerepálmai?
– Nem. A szerepálmokkal vigyázni kell, mert mi magunkat nem úgy látjuk, mint esetleg egy rendező. A kierőszakolt szerepek pedig visszájára sülhetnek el. Elhangzik a Mary Poppins című musicalben egy nagyon fontos mondat: „Csak óvatosan a kívánságokkal!” Mindig bíztam benne, hogy a karakteremnek megfelelő szerepeket kapok, és ez eddig bevált. Általában olyan szerepekre hívnak, amik az én karakteremhez illenek.
– Legkedvesebb szerepe a sok nagyszerű szerep közül?
– Mindegyiket nagyon szeretem/szerettem, de különös élete van bennem Máriának, hiszen a Madách Színház-beli előadásokon és a mostani koncerteken is látom, mekkora hatással van az emberekre ez a szerep. És talán a név is kötelez: szüleim a Mária nevet adták nekem második névként.
– Mire készül a jövőben?
– Szeptembertől egy igen megtisztelő feladat vár rám: felkértek, hogy a Színművészeti Egyetemen vállaljak tanári állást, és ennek nagy örömmel teszek eleget, hiszen úgy érzem, a zenés színpadon harminc év alatt begyűjtött számtalan tapasztalatból tudok majd átadni a növendékeknek is. Illetve a covid járvány miatt egy év késéssel szeptemberben mutatjuk be a Madách Színház legújabb musicaljét, az Aranyoskám címűt. Remélem, akkor már maszk nélkül találkozhatunk a közönséggel!
Gréczi László
A Sáfár Mónika színművésszel készült interjú a Keresztény Élet hetilap április 4-i lapszámában jelent meg.
- Minden gyermek üdvözül?
- Katolikus-református házasságban hogyan neveljük a gyermekeinket?
- A Vatikánban már készülnek a karácsonyra
- „Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket…”
- Boldog Giuseppe Puglisi (1937–1993)
- Luxemburg meg tudja mutatni a béke előnyeit a háború borzalmaival szemben
Ha tetszett a Sáfár Mónika színművésszel készült interjúnk, ne felejtse le megosztani a közösségi médiában!