Kezdőlap A lelkiatya válaszol Még soha nem jártam templomban

Még soha nem jártam templomban

Én még soha az életemben jártam templomban. Mások szerint időpocsékolás, de én szívem szerint elmennék. A testvérem sok bűnt elkövetett, de azokat megbocsátottam. Most azonban újabb nagy hibát követett el, ezt már nem tudom elnézni neki. Emiatt rossz ember lennék? Másik kérdésem: Egy álom majdnem egy éve nem akar eltűnni a fejemből. Miért van így?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy a szívében ott van a vágy, hogy belépjen egy templomba! Bátran tegye meg ezt a lépést! A Biblia azt írja: „Az ajtóban állok, és kopogtatok. Aki ajtót nyit nekem, ahhoz bemegyek, vele étkezem, ő pedig énvelem.” Isten ott kopogtat az élete ajtaján. Bátran nyisson neki ajtót! Ő akkor tud belépni az életünkbe, ha behívjuk, beengedjük. Ahová Őt behívják, oda Ő életet, békét, szeretetet, áldást hoz.

A templom Isten háza, mindannyiunk otthona! Bátran lépjen be, Isten tárt karokkal fogja várni!

A megbocsátás nem az érzésekkel kezdődik, hanem azzal, hogy elhatározom, hogy:

1 – Nem adom vissza az elszenvedett sértést, szóban sem, a háta mögött sem. Istenre bízom az ítéletet: egyedül Ő ismeri a szívek titkait.

2 – Aztán távolról tudok őszintén jót kívánni, áldást kérni arra, aki megbántott. Tudok imádkozni azért, hogy belássa a tévedéseit, helyrebillenjen az élete.

3 – Azután majd tudok neki köszönni, érte egy-két konkrét dolgot megtenni.

Csak ha ezt a három lépést hosszú időn át (akár 1-2 éven át) gyakorolja, akkor fogja egy idő után érezni is, hogy szeretni tudja azt, aki megbántotta. Induljon el a megbocsátás hosszú, nehéz útján!

Az álmokon keresztül tud Isten is üzenni, azonban még gyakrabban az álmok a lelkünk mélyében kavargó, sokszor elfojtott sebeinket, problémáinkat hozzák a felszínre. Javaslom elolvasni Gyökössy Endre könyvét: Isten elfelejtett nyelve, az álom.