Meg vagyok átkozva?

Tisztelt Lelkiatya! A közeli hetekben ért egy nagyon furcsa élmény. Ellátogattunk egy közismert pszihiáter éttermébe ahol volt alkalmam vele is személyesen találkozni. Rám nézett és közölte (egyebek mellett), hogy én meg vagyok átkozva. Tény,hogy éppen túl az 50-en és egy válással a hátam mögött mostanság sok mindenen gondolkodtam el az elmúlt életemmel kapcsolatban. Az is sokszor felmerül, mintha meg lenne kötözve a kezem és nem tudok / merek fontos lépéseket megtenni, továbblépni. A katolikus vallásunk ismer ilyet hogy valaki meg van átkozva?

Kedves Levélíró! Nagyon helytelennek gondolom, hogy egy ember azt mondja a másik emberre: te meg vagy átkozva. Isten erősebb a Gonosznál, ezért semmiféle átok nem tud hatni arra az emberre, aki Istenben él. Okozhat fájdalmat mások átkozódása, a rossz kívánságaik, de igazi kárt nem ezek tudnak okozni nekünk. Jézus mondta: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!” (Mt 10, 28) Egyedül Istent kell félnünk, egyedül Ő mindenható, a földi átkok, a Gonosz támadásai igazán nem tudnak ártani nekünk.

Az ilyen mondat – meg vagy átkozva – ráadásul egy önbeteljesítő jóslattá is válhat. Ha valaki elhisz egy ilyen mondatot, elhiszi, hogy ő egy elátkozott ember, akkor lehet, hogy úgy is fog élni, és valóban egyre rosszabb lesz az élete.

Isten szeretetből teremtett minden embert. Mindannyiunkat vár az Ő örök szeretetének országába. Áldottak vagyunk. Isten adott nekünk életet, adott egy gyönyörű világot, életét adta értünk a kereszten, mindannyiunkat hazavár. Bőségesen megáldott minket.

Az életének nehézségei nem valamiféle átok következményei, hanem rossz emberi döntések, bűnök eredményei. A kiút ezekből a bűnbánat, a megtérés, az újrakezdés. Ehhez kívánok önnek sok áldást, kegyelmet, lelki békét!