Kezdőlap Egyéb Megtérés nélkül nincs üdvösség

Megtérés nélkül nincs üdvösség

Ne akarj kereszteden könnyíteni

Manapság rendkívül időszerű Jézusnak a jeruzsálemi templomban végbevitt cselekedete. Korunk ugyanis sikeresen kilúgozta a jézusi üzenetet. A keresztény hit többé már nem az örök üdvösség elnyerésére vezető út számunkra, hanem csak evilági szolidaritás, simogatása az embereknek, ami a „szeretet” zászlója alatt mindent jóváhagy.

Pedig Krisztus nem azért jött, hogy mi itt jól érezzük magunkat. Hogyan is érezhetnénk jól magunkat felhőtlenül egy bűnös világban, ahol nem érvényesül Isten akarata maradéktalanul? Ő maga mondta: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön.” (Lk 12,49). Ha Jézus csak szép szavakat mondana, és nem állítana elvárást velünk szemben, legalizálná elveszettségünket. Ne felejtsük el, hogy megtérés nélkül nincs üdvösség! A bűntől megsebzett világot nem lehet „fájdalommentesen” gyógyítani. A szeretet pedig nem arról szól, hogy asszisztálok a rossz gyakorlathoz csakhogy meg ne bántsam a másikat. A szeretet nemcsak rövidtávú boldogságot akar a másiknak, hanem a másik üdvösségét akarja, ezért tesz meg mindent.

Jézus, amikor lassan és tudatosan ostort fon, és amikor elhatározza és meg is valósítja a kereskedők kiűzését a templomból, a legnagyobb szeretetéről tesz tanúbizonyságot irántunk, emberek felé. Nem mond le még az ilyen pénzsóvár, anyagias szemléletű emberekről sem. Jézus jobban hisz ezekben a kufárokban, mint ők saját magukban. Többet néz ki belőlük, mint ők saját magukból. Ezért jobban is szereti őket, mint azok saját magukat, akik már megalkudtak üres életvitelükkel.

Aki nem látja meg Jézus ostorcsapásaiban szeretete legnagyobb jelét, az semmit nem értett meg a hitből. Az ilyen számára nincs túlvilági boldogság, ami felülírhat mindent ezen a földön.

Ne feledjük azt sem, hogy Jézus nem öncélúan erőszakos. Neki magának sokkal jobban fájt az, hogy ilyen eszközhöz kell folyamodnia ahhoz, hogy észhez térítse őket. Mint ahogy szíve mélyén minden édesanyának és édesapának, nevelőnek fáj, amikor erőteljesebb módon kell hangot adnia a helyes gyakorlatnak. Mindez azonban szükséges egy olyan világban, ahol az áteredő bűn terhe alatti értelmünk elhomályosult, akaratunk pedig meggyengült. Azóta következetes iránymutatás nélkül önerőből nem tudunk előrehaladni a jóban. Ezért fájdalmasan szomorú és mélységes bűn, amikor egy szülő, egy nevelő, egy iskolarendszer vagy egy törvényhozó hatalom nem vállalja fel az értékek határozott felmutatását és nem határolja el azokat attól, ami értéktelen az evangélium fényében.

Ebből származik egy újabb következmény is. Mégpedig az, hogy ezt a buzgóságot magammal szemben is alkalmaznom kell. Vajon van-e olyan fontos számomra a saját üdvösségem, mint amilyen buzgón „ostorozom” mások életvitelét? Ez akkor válik nyilvánvalóvá, ha képes vagyok magam számára is ostort fonni, amikor kell és kíméletlenül kiűzni lelkem templomából mindazokat a „kufárokat”, akik és amik tönkre akarják tenni lelkem eredeti rendeltetését. Amik vásárcsarnokká alacsonyítják le Istenre szomjazó életem, és amik erre a földre irányítják csak tekintetem azt az illúziót keltve, mintha így is teljes életet lehetne élni…

Lóczi Tamás

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek