Családi nevén Caterina Sordini 1770. április 16-án született az itáliai Toszkánában, gazdag katolikus család gyermekeként. Caterinára gyerekkorától nagy hatással volt mind a végtelenbe nyúló tenger, mind a környező hegyek varázsa. Nemcsak a teremtő és gondviselő Isten nagyságát és szépségét tárta fel előtte a változatos és természeti szépségekben gazdag táj, de az Úrral való személyes kapcsolatának, imaéletének is inspiráló teréül szolgált. Segített gondolatait a magasba emelni, és nem utolsó sorban szemlélődésre, egyben hálára, Isten magasztalására indította. Bizonyos, hogy az Istennek átadott, szemlélődő élet, amelyben végül hivatása kibontakozott, fiatalkorától vonzotta.
Tizenhat éves korában apja, a korabeli szokásoknak megfelelően, megpróbálta férjhez adni. Caterina azonban ekkor különös, misztikus élményben részesült. Egy alkalommal, amikor a leendő férjétől kapott ékszerekkel felékesítve belenézett a tükörbe, a megfeszített Krisztus jelent meg előtte, aki azt kérdezte tőle: „El akarsz hagyni valaki másért?”. Caterina nem sokkal ezután, a házassági ajánlatot visszautasítva, belépett a reguláris harmadrendi ferences apácák Ischia di Castro-i kolostorába.
Tizenkilenc éves volt, amikor letette a szerzetesi fogadalmakat és felvette a Megtestesülésről nevezett Mária Magdolna szerzetesi nevet. 1789 februárjában egyik híres látomásában Jézus szüzek körében jelent meg előtte, akik szüntelenül imádták Őt az Oltáriszentségben. Jézus a jelenés során már ekkor jelezte Caterina hivatását, amit Ő maga jelölt ki számára: „Téged választottalak, hogy megalapítsd az örökimádó apácák rendjét, akik éjjel-nappal alázatos hódolatukat ajánlják fel nekem.” Az új rend alapításának gondolata azonban még éveken át érlelődött Caterina szívében.
Eközben, 1802-ben, harminckét éves korában a kolostor elöljárójává választották. Komoly erőfeszítéseket tett a szerzetesi szegénység és a bűnbánat szellemének elmélyítése érdekében. A szabályok iránti engedelmességben maga járt elöl jó példával. Külsőleg tehát semmi jel nem mutatott arra, hogy a ferences nővérek közösségéből való kilépésre és egy új rendi közösség alapítására készülne. Hűségesen teljesítette szerzetesi kötelességeit, elmélyült imaéletével, életvidám, derűs természetével vonzó példakép volt nővértársai számára.
Az Úrral való mély, bensőséges kapcsolatát, természetfeletti élményeit kezdetben csak egy szűk kör, mindenekelőtt elöljárói, gyóntatói ismerték. Krisztus iránti lángoló szeretete azonban túlcsordult szívéből, és alázatában is tanúskodásra indította. A misztikus tapasztalatairól ismert apáca híre végül túljutott a kolostor falain, világi fejedelmek is gyakran keresték fel, hogy tanácsát vagy imádságos közbenjárását kérjék.
Mária Magdolna nővér lelkében eközben megérett egy új, szemlélődő rend alapításának vágya. Lelki vezetője tanácsára és a területileg illetékes püspök jóváhagyásával el is kezdte megfogalmazni a közösség szabályait. 1807-ben elhagyta az Ischia di Castro-i kolostort, és Rómába ment, ahol VII. Piusz pápa engedélyével egy volt karmelita kolostorban megalapította az örökimádó apácák első közösségét.
Két évvel később, 1809-ben, Napóleon seregei elfoglalták Rómát, a kolostorokat felforgatták, javaikat elkobozták, a szerzeteseket pedig elűzték a városból. Caterina nővér szülőföldjén, Toszkánában talált menedéket. Nem csüggedt el és nem vesztette el kedvét. Határozott egyénisége és az Úrral való szoros kapcsolata révén képes volt a megpróbáltatás idején is előre nézni. Számára így a szétszóratás is a kegyelem idejévé vált. Egyre inkább megértette, hogy a történelmi viharok, az evilági élet mulandósága és megannyi problémája között az ember egyedüli és végső menedéke csak az Úr lehet. Az Ő szüntelen imádása, az Oltáriszentség iránti tisztelet előmozdítása pedig nélkülözhetetlen orvosság a világ számára. Erre kapott meghívást az Úrtól, és hivatástudata épp ezekben a nehéz időkben szilárdult meg lelkében.
Toszkánában lelkes fiatal követőkre talált, akikkel újraalapította az örökimádó apácák fiatal rendjét. 1814-ben tért vissza ismét Rómába. Négy évvel később, 1818-ban megkapta szabályaik egyházi jóváhagyását. A rend fokozatosan terjedt, előbb Itália városaiban, majd az ország határain túl is.
Mária Magdolna anya Rómában halt meg az életszentség hírében, 1824. november 29-én. Hivatalosan XVI. Benedek pápa avatta boldoggá Rómában, 2008. május 3-án.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")