Mennyei illatot éreztem

Válaszul idézem a szeminaristák számára írt liturgikakönyvet: „Ne felejtsük el, hogy papnak és hívőnek általában a liturgián (ezek az Egyház szertartásai) keresztül születik meg az a misztikus élménye, aminek erejével tud keresztény maradni és Krisztus-hordozó lenni”. Ugyanezt tapasztaltam több, mint ötvenéves lelkipásztori életem alatt: nem az „okság elve”, nem tudományos fejtegetés, talán nem is a hittanórák vagy a szentbeszédek miatt hisznek az emberek, adott esetben tűzön-vízen keresztül kitartanak az égiek szeretete mellett. Legtöbbjüknek van valami rendkívüli vallásos, felejthetetlen, misztikus élménye. Erről még papjának sem szívesen beszél, fél attól, hogy képzelgőnek, hisztinek tartják, ha beszámol róla. Szerintem másként nem lehet megérteni, hogy Oroszország népe 70 év legvadabb vallásüldözése után is jórészt vallásos maradt.

Aki egyszer megélt valamit az égi dolgokból, aki kicsit látta a Napot, az érzi melegét és fényességét akkor is, ha sötét felhők tornyosulnak lelki élete fölé. Ezért üzenem önnek: teljesen fölösleges és káros kételkednie mindabban, amit leírt. Ez csak önnek szóló, nagy ajándék a Jóistentől. Köszönje meg ezerszer neki, hogy valamilyen módon tapasztalja megboldogult plébánosuk jelenlétét, szeretetét. De hallgasson róla. Önnek szól egyedül. Ne is csodálkozzék azon, hogy mások nem hiszik. Önre tartozik egyedül.

Hogy létezik misztikus élmény, azt az Egyház története bőségesen bizonyítja. Párat felsorolok: Nagy Szent Teréz látta a megostorozott Jézust. Szűz Mária számtalanszor megjelent, látta és beszélt vele és hozzá Lourdes-ban Bernadett, Fatimában a három pásztorgyerek. A sok közül kiemelem Loyolai Szent Ignácot, Xavéri Szent Ferencet, Szent Edith Steint, mind, a felsorolhatatlan összes többi nagy szentekkel és mélységesen vallásos emberekkel együtt, egy-egy megrázó lelki élmény nyomán nyertek megfoghatatlan hitet és csodálatra méltó erőt életükhöz. Elég volt egy-egy mondat az Úr Jézus szavaiból: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárát vallja.” Elég elolvasni egy-egy szent életrajzát. Ha ők meg tudták tenni, én miért nem?

Az is bizonyítja, mekkora lelki kapocs van a boldogult lelkek és a földi, küzdő hívek között, hogy hozzájuk intézett könyörgésünk nyomán csodák történnek. Nem is avat szentté az Egyház valakit addig, míg hitelesen, számos orvosi kivizsgálás és igazolás nyomán bizonyított csoda nem hitelesíti annak az embernek életét, Istennél való közbenjáró hatalmát, akit az Egyház oltárra emel.

Olyan jó tudni, hogy ha érezhetően nem is tapasztaljuk az égiek, a közülünk elköltözöttek szeretetét, mint ön mennyei illat formájában, akkor is szeretnek odaátról minket. Segítenek bennünket. Ezért mi nemcsak gyászoljuk őket, hanem szeretjük, kérjük, hogy imádkozzanak értünk, segítsenek minket, hogy bírjuk vitézül ezt a siralomvölgyet. Ugyanakkor vágyakozunk utánuk arra a csodálatos találkozásra. Mindennek az előíze az, amit ön megél és megtapasztal.