Mi legyen a nagyival?

Az idős ember rettentő érzékeny, ezt kell figyelembe venni. Minden kedveskedésnek fokozottan örül, de főként beszélgetni akar, mindent tudni a világról, minden érdekli.

Viszont minden sértés nagyon fáj a lelkének. Elég egy rossz szó, sőt, egy elhibázott hanglejtés, egy pici kis türelmetlenség, már halálra van sértve, és órákon keresztül magában sírdogál. Tehát egyáltalán nem elégíti ki a lakás és a koszt, neki szeretet, törődés, emberi melegség kell.

Az öreg teljesen kiszolgáltatott, mint egy kisgyerek. Annál inkább, minél tehetetlenebb, hát még ha ágyban fekvő beteg. Ebből következik, hogy egyetlen ereje, hatalma van: a kis nyugdíja, félretett pénzecskéje. Ezzel érzi magát biztonságban. ĺgy képes megvenni, amit megkíván, így tud ajándékot adni a kisunokáknak, szentmisét íratni. ĺgy létezik még valami, ami felett ő rendelkezik. Ezért nem kell, nem is szabad csodálkozni, ha annyira ragaszkodik hozzá. A fiatalok itt szokták elrontani a jó viszonyt: elveszik tőle a nyugdíját, mert minek az már magának, meg sokba kerül minden. Nem tudja a mama, hogy mit jelent ma egy háztartás!

Ha pedig sértő dolgokat mond, a szociális otthont emlegeti, olyan dolgokat állít, ami nem fedi a valóságot, panaszkodik az ismerősöknek, mindezt nem szabad komolyan venni. Az a fontos, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretük, tegyenek meg mindent az ő érdekében. Vannak, akik jól megértik magukat az öregekkel. Tanuljunk tőlük.

*

Nem tehetem meg, hogy ne forduljak a fiatalokhoz, és ne kérjem őket arra, hogy álljanak az öregek mellé. Arra buzdítalak benneteket, kedves fiatalok, hogy szeretettel és nagylelkűen tegyétek ezt. Az öregek sokkal többet adhatnak nektek, mint ahogy azt ti elképzelitek.

(II. János Pál pápa levele az idősekhez)