Nem értem, miért áldozat a szentmise, és hogyan lehet azt mondani, hogy Jézus minden szentmisében megismétli kereszthalálát. Tessék engem felvilágosítani!
Azonnal tisztázni kell, hogy eszünkbe sem jut azt állítani, hogy Jézus újra meghal a szentmisében, hiszen „Ő csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján” (Zsid 10,12). Tehát sem halálról, sem fájdalomról nem lehet szó. Az biztos, hogy az átváltoztatáskor ugyanaz a Jézus lesz az oltáron jelenvalóvá, aki a kereszten meghalt értünk. Rejtélyes, hogy miért kell feltétlenül két szín, a kenyér és a bor a szentmiséhez, mert ha csak kenyerem van, borom nincs, az egyik színt nem változtathatom át? Itt a kérdés kulcsa: a két szín kézzelfoghatóvá teszi a test és a vér különállását, ahogyan a mi Urunk utolsó csepp vérét is kiontotta értünk, csak a teste függött a kereszten.
Ha figyelmesen meghallgatja bármelyik misekánon szövegét, abban szerepel az utolsó vacsora, amelyen Jézus már halálára készülődik. Az átváltoztatás szavai is hangsúlyozzák: a test, mely értetek adatik, a vér, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Jézus azzal a szeretettel, áldozatos lelkülettel lesz jelen, mint annak idején a kereszten, ott szerzett érdemét újból és újból ránk alkalmazza. Tehát semmi túlzás nincs abban, ha azt érzem átváltoztatáskor, mintha a kereszt alatt állnék.
Prohászka püspök atya azt írja (Élet kenyere 25.): „Jézus ekkor átéli a keresztáldozat temperamentumát… mindennél nagyobb s fontosabb lelki és kedélyi koncentrációt kell Jézus lelkéről feltételeznem”. Ilyenkor az Úr Jézus lélekben újra átéli főként azt a szeretetet, amellyel életét adta értünk.