Az egyházi év liturgiájának eseményei, amilyen a karácsony, a húsvét és a pünkösd, földünk különböző tájain más és más évszakra esnek. Ilyenképpen a természet különböző díszletekkel veszi körül ünnepeinket. A mi égövünk alatt, itt a Duna-medencében a nagyböjti, a húsvéti idő egybeesik a tavasz köszöntésével. Ez a találkozás igen alkalmas nagyböjti feladataink szemléltetésére.
A tavasz minden esztendőben felemeli láthatatlan karmesteri pálcáját, és intésére megkezdődik az újjászülető élet hangversenye. Valami ehhez hasonló eseménynek kell, kellene végbemennie lelki, kegyelmi életünkben. Megújulni vallásos életünkben, és az evangélium kottájától egyre szebb, szentebb dalt énekelni az Úrnak.
Minden hangverseny csenddel kezdődik. A zenekar tagjai abbahagyják a hangolást, a közönség feszült figyelemmel, csendben várakozik. Valami ehhez hasonló csend előzte meg Jézus nyilvános működését is. Visszavonult a pusztába, ahol a csend ölében beszélgetett mennyei Atyjával. Mindez érthető, de az már meglepő számunkra, hogy Jézust ott a pusztában felkeresi a sátán. Vajon mi az értelme ennek a találkozásnak? Jézus számára ugyanis a sátáni kísértés nem jelenthetett veszedelmet. Saját bevallása szerint az Atya akaratát jött teljesíteni, és erről az útról nem téríthette le a sát
balga ajánlata. A Gonosz sem áltathatta magát azzal, hogy nevetséges ajánlataival sikert érhet el az Isten Fiánál. Akkor mi az értelme ennek a találkozásnak? Annak szemléltetése, hogy szabad akaratunk milyen válaszút elé állít. Mert mit ajánl a sátán? Elsősorban azt, hogy Jézus a megváltás művét ne a szenvedés, hanem az erő és hatalom útján keresse. Vallásos küldetését terelje a politika síkjára. A szeretet egyetemes törvénye helyett az apró előírások magyarázatával bíbelődjék. Csodáival ne az Istenország eljövetelét hirdesse, hanem elégítse ki az emberek csodaváró igényeit. Jézus természetesen visszautasítja ezeket az ajánlatokat, és minket is erre akar ösztönözni.
Mindenkinek számolnia kell a különféle kísértésekkel. Ezek nemcsak kívülről támadnak ránk, hanem rosszra hajló természetünkben, belső világunkban is jelentkeznek. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a kísértéseknek bennünk is megtalálhatók a támaszpontjai. A középkori katedrálisok vízköpői szarvakkal, karmokkal, visszataszító alakban ábrázolják a sátánt. Ha valóban így jelentkezne, nem sok sikerre számíthatna. Ám ennek éppen az ellenkezője történik. Sokszor nagyon is csinos alakban lép hozzánk, és csupa élvezetes ajánlatokkal kedveskedik. Ezért is számíthat sikerekre. Jézus elutasító magatartása azonban mindnyájunk számára intő például szolgálhat.
Igaz, hogy napjainkban igen lecsökkentek azok az egyházi előírások, amelyek böjtre köteleznek minket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne gyakoroljuk a vallásos indítékú önmegtagadásokat, az ételről, italról történő lemondásokat. Vianney Szent Jánost fölkereste egy paptársa, aki meglehetősen nagy súlytöbblettel rendelkezett. Tréfásan megjegyezte: remélem, kedves paptársam, hogy segít majd bejutnom a mennyországba. Ez igen nehéz lesz, felelte mosolyogva az arsi plébános, mivel igen szűk a mennyország kapuja. Megtörténhet tehát, hogy mindketten kívül rekedünk.
A böjtölés mellett a kísértések legyőzésének, akaratunk erősítésének másik fontos eszköze az imádság. Sok ember a kelleténél többet fecseg, és szinte rettegve kerüli a csendet. Márpedig ez elengedhetetlen feltétele az Istennel folytatott párbeszédnek. az egyik lelkipásztor megkérdezte egy sokat beszélő asszonytól: melyik hónapban beszél a legkevesebbet? Nem tudom, hangzott a válasz. Azt hiszem, jegyezte meg a plébános, hogy februárban, mert ez a legrövidebb hónap.
Minden szentmisében így kezdjük a Miatyánkot: Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk. Tegyük ezt nagyböjtben is! Jézus példája, tanítása szellemében így imádkozzunk:
Szabadíts meg, Jézus, attól a kívánságtól,
hogy kivételesen szeressenek,
hogy megcsodáljanak,
hogy tiszteletben részesítsenek,
hogy dicsérjenek,
hogy mások elé helyezzenek
és mindenki elismerjen.
Szabadíts meg, Jézus, attól a félelemtől,
hogy megaláznak, megvetnek, rendreutasítanak:
hogy elfelejtenek,
hogy kinevetnek,
hogy hamisan értékelnek,
hogy meggyanúsítanak.
Ébressz bennem, Jézus, szent vágyat,
hogy jobban szeressem embertársaimat, mint magamat,
hogy másokat jobban tiszteljenek nálam,
hogy mások kerüljenek előtérbe,
hogy másokat dicsérjenek és engem feledjenek,
hogy mások szentebbek legyenek, mint én,
ha így is elfogadsz engem.
(George Verwer)
Részlet György Attila: Vasárnapi örömhír című könyvéből.
Fotó: Pixabay