Ha az adott helyzetben nehezen is vesszük észre, megpróbáltatásaink gyakran csomagolt áldások, és többé teszik az életünket.
Tulajdonképpen hálás vagyok…
– A feleségemért, aki panaszkodik esténként, mert így az estét velem tölti itthon, és nem valaki mással.
– A lányomért, aki azért panaszkodik, hogy mosogatnia kell, mert ez azt jelenti, hogy itthon van és nem az utcán kóborol.
– Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok, van munkahelyem.
– A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy a barátaimmal tölthettem egy estét.
– A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm.
– Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben.
– Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam.
– A parkolóhelyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van.
– A nagy fűtésszámláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam.
– Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok.
– A mosni-meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám.
– Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni.
– Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek.
– És végül a sok e-mailért, amit kapok, mert azt jelenti, hogy van családom és sok barátom, akik szeretnek engem és gondolnak rám.