Miért ne legyünk irigyek?

Erdődy Imre atya az irigység káros hatásait járja körbe elmélkedésében.

Az irigy ember a legostobább a bűnösök között; kutya baja sincs, és mégis tönkremegy. A régiek így festették le: vén, töpörödött, vézna, zöldessárga arcú banya, akinek zavaros, sanda, kaján a szeme; boglyas a haja; kígyókat eszik és ezenfelül a saját szívét marcangolja. Mások jóléte miatt szomorú. Ilyen volt Themistokles is, aki midőn vetélytársa, a hős lelkű Miltiades diadalmasan vonult be a városba a maratoni csata után, nem tudott aludni, nyugodni, így megbetegedett. „Mi bánt, mi fáj” – kérdezték tőle. „Miltiades győzelme epeszti a szívemet” – volt az ádáz felelte. Az ilyen örül a más baján. A másik hibáit, bűneit firtatja, mint a légy, amely a büdös sebre telepszik. Ócsárol, rágalmaz, gyűlölettel van telve mindenki iránt, aki szép, jó, ügyes, nála különb. Két mese is szól erről:

A szentjánosbogárkának nekiront egy varangyos béka, és mérges nedvet lövell rá. „Mit vétettem ellened?” – „Az, hogy világítasz, te bitang!”
A másik történet: A kis pacsirtát elkapta egy ölyv és darabokra tépte. „Vessz, de cudar dög, mert én tízszer nagyobb vagyok, s mégsem tudok oly szépen énekelni, mint te.”

Nemcsak ostobaság ez a magatartás, hanem nagy gonoszság is. Hiszen lényege a gyűlölet. Az irigy ember az állatoknál is gonoszabb, mert az állat csak akkor karmol, harap, rúg, ha bántjuk. Az irigyet senki nem bántja, talán azt sem tudjuk, hogy a világon van. Ráadásul az irigy másoknak ás vermet és maga esik bele, mint az egyiptomi József testvérei, akiknek végül öccsükhöz kellett könyörögni élelemért. Bizony gyötrődés és önkínzás az irigy élete: bár jól megy a sorsa, mégis állandóan fájlalja azt, ami a másiknak van. Vagy feleslegesen tetézi fájdalmát azzal a kérdéssel: másnak miért van, ha nekem nincs?

Egy mesterlegény hosszú vándorlás után megpihent egy vendéglő előtti padon, közben nézegette csizmáját, melyből lábujjai már kezdtek kikandikálni. Ekkor megállt egy nagyúri hintó, amelyben egy fényes öltözetű férfi szivarját füstölte. Nagy irigység lepte el szívét, míg meg nem látta, hogy a nagyúrnak mindkét lába hiányzott. Inasa az ölében vitte be a vendéglőbe. Bizony nem cserélt volna vele. Te is örülj annak, amid van.

Az irigység orvosságai