Nem értek egyet azzal, hogy úrfelmutatáskor az egész világon fehér bort használnak, nem pedig pirosat. Sokat töprengek rajta, de nem találom a magyarázatát.
Nem értem, miért okoz ekkora gondot önnek, hogy fehér vagy piros borral misézünk. Mindenesetre jó alkalom egy kis közös gondolkodásra.
Az egyik oka valóban az, hogy ne ejtsen piros foltot a fehér vásznon. Tudvalevő, hogy szinte lehetetlen eltüntetni.
Arról viszont nincs szó, hogy a tisztaságot jelképezné. A szertartás keretében erről a lelki szeplőtelenségről két alkalommal is szó van. A szentmise elején mindannyian megbánjuk bűneinket: „Én igen nagy vétkem”. A pap külön is leöblíti ujjait, és közben imádkozza: „Mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem”.
Ezzel kapcsolatban eszembe jutott még Noé is: a vízözön után ő ültette a szőlőt, ami megerjedt, természetesen bor lett belőle. Még nem ismerte erejét, így akarata ellenére megrészegedett tőle. Hogy erős volt, az biztos, de a színéről szó sem esik a Bibliában.
Annál fontosabb az igazi ok, amiért ragaszkodunk a fehér borhoz, ez pedig a következő! Az Oltáriszentséggel kapcsolatban alapvető hittétel, hogy a miséző pap szavaira – „Ez az én testem!” „Ez az én vérem!” – a búzakenyér és a szőlőbor lényege átváltozik. Az az ostya már nem kenyér, az a bor már nem bor, hanem Jézus Krisztus valóságos teste és vére a kenyér és a bor színében. A lényege tehát tökéletesen megváltozott, anyaga, keménysége, színe egyáltalán nem. Amit látunk, fogunk, ízlelünk, tökéletesen ugyanaz átváltoztatás előtt és után.
Most következik a fehér és a piros bor fontossága. Ha piros színű borral miséznénk, könnyen azt hihetnék híveink, hogy az már külsőleg sem bor, hanem vér, hiszen a kettő színe megegyezik. Hogy ne essenek ilyen tévedésbe, azért ragaszkodunk ahhoz, hogy fehér legyen a misebor színe.
Azt is meg kell írni, ha már egyszer belemerültünk ebbe a témába, hogy a misebor nem valami csodálatos, kitűnő zamatú, rendkívüli ital. Sokan így képzelik. Az italt szerető emberek még követelődznek is, hogy a pap a miseborral kínálja meg őket.
A misebor nem különleges ital, egyetlen kikötés, hogy valódi szőlőből készüljön. Tehát nem lehet almabor, sem valami hamisítvány vagy tömény alkohol.
Egyszer a kórházban miséztem volna, de a harangozó elfelejtett misebort hozni. E nélkül pedig lehetetlen misézni! Hosszas keresgélés után sikerült szerezni egy kis valódi bort! Pálinkát találtunk volna, de bort egy gyűszűnyit sem. Végül egy eldugott utcában talált rá a házi borkimérésre. Csodálkoztak örömén, és azon még jobban, hogy csak fél decit kért belőle.
Gyakran megesik, hogy a pap misebort szeretne venni, és amikor megmondja a termelőnek, hogy mire kell, emberünk félrehúzza a száját, és bevallja, hogy bizony ezt ő már előzőleg megkezelte, menjünk máshová.
Végezetül gondolkozzunk el azon, hogy az Úr Jézus miért pont a szőlőbort választotta arra, hogy lelkünk itala legyen? Biztosan azért, mert a bor a Biblia szerint is felvidítja az ember szívét. Jézus is azt akarta, hogy szent vidámság, öröm töltse el lelkünket a szentmise, szentáldozás nyomán.
Vegyük észre azt is, hogy a sok-sok apró szőlőbogyóból egységes ital lesz! Így legyünk mindannyian egyek Jézussal és egymással!