Nem értem a miséző papokat! Mi, hívek már majdnem kívülről tudjuk a szöveget, ő meg csak olvassa, olvassa és ránk sem néz! Ennyire képtelen megtanulni, ennyire nem érdeklik a hívek?
De jó, hogy felvetette ezt a gondolatot. Mások sem értik ugyanezt. Illene kívülről tudni, ami minden misében ugyanaz: a kenyér és a bor átváltoztatásának szavai. Ezt valóban tudjuk, de annyira fontos minden szó, hogy hibázni nem szabad semmi módon, ezért nézünk rá időnként.
Különben a kánon, ami a Szent vagytól a Miatyánkig tart, valóban egy és ugyanaz volt, de a II. Vatikáni Zsinat óta hét változata van. Ember legyen, aki azt mind kívülről tudja.
Tessék kipróbálni sok ember előtt a Hiszekegyet egyedül elmondani! Mihelyt valaki rágondol, belezavarodik. A miséző pap sincs ez alól kivéve. Nem hiányzik, hogy belekeveredjék az oltárnál.
A szentmise minden szavára koncentrálni kell a papnak, tökéletesen összpontosítani a figyelmét. Ez elképzelhetetlen, ha közben ide-oda néz. A legjobb módszer erre, ha figyeli a szöveget. Milyen nehéz dolog ez, mutatja, hogy a hívek is könnyen máshová gondolnak imádság közben.
A pap számára minden zavaró tényező tönkreteszi a legszentebb áldozatot. Elég, ha nincs teljes csend, ha egy ministráns elfeledkezik magáról. Én olyankor meg is szoktam állni, mert így nem megy tovább.
De a pap magatartása a kánon alatt még egyértelműbb, ha arra gondol, hogy ezek az imák nem a néphez szólnak, hanem a Szentháromsághoz, a hívek jelenlétében. ĺgy lehet megérteni a görög katolikusoknál a képfalat, ami mögött végzik a liturgiát, s hogy a II. Vatikáni Zsinat előtt a pap csendben mondta, latinul a szentmisének ezt a részét. Tehát nem a népnek mondja, ezért is olvassa, igaz, hogy hangosan, érthetően, de mégiscsak a Jóistennek.
Rettenetesen zavar, amikor a hívek együtt mormolják félhangosan a kánont. Elhiszem, hogy tudják, különösen, amikor egy-egy pap mindig csak a 2., rövid kánont veszi elő. Meg kell szokni, hogy itt hittel, szívvel, lélekkel figyelni kell, nem belebeszélni.
Mindebből talán világos, hogy misézni a pap számára óriási lelki teljesítmény. Sokszor látom a lélekben megviselt Szentatyát. Ott a rengeteg ember, de számára csak Jézus létezik, ennek a legszentebb csodának, a keresztáldozatnak a megismétlése. Figyelmeztetés ez az egyszerű hívőnek is, hogy amikor ezt az áldozatot bemutatja a pap, lélekben vele legyen.
*
Néri Szent Fülöp (1515–1595), Róma apostola órákon keresztül misézett, annyira elragadta őt az a misztérium, ami egy szentmise alatt végbemegy. Könyv nélkül az első mondatnál belezavarodna az ember, ha megérti, mérlegeli, amit mond. Fülöp atyát a kor kevélysége arra késztette, hogy Isten iránti szeretetből bohócruhát öltsön, és minden emberit a feje tetejére állítson. Gyönyörűségét lelte abban, hogy bolondnak tartsák, tette ezt részben vidám természetéből, még inkább azért, hogy elrejtse az izzást, amellyel ő az Istené. Ezért hagyták magára az átváltoztatás után, csak akkor jött a ministráns, amikor ő jelt adott neki. Hogy lehetne könyv nélkül belemerülni ebbe a végtelen tengerbe, a szentmisébe?
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
