Kezdőlap A lelkiatya válaszol Miért tiltották be a 16. században a búcsúcédulákat?

Miért tiltották be a 16. században a búcsúcédulákat?

Tisztel Lelkiatya! A búcsúcédulákkal kapcsolatos a kérdésem: akkoriban ez eleve téves gyakorlat volt és ezért tiltották be a trienti zsinaton, vagy helyes volt és csupán néhányan visszaéltek vele azáltal, hogy pénzért árusították?

Kedves Levélíró! A búcsú azt jelenti, hogy egy keresztény ember részesül – az egyház közbenjáró imája által – Jézus és a szentek kegyelmi kincseiből. Ez a gyakorlat nagyon ősi az egyházban, és azon a meggyőződésen alapul, amit a „szentek közösségének” nevezünk, és ami a hitvallásokban is szerepel. A szentek közössége azt jelenti, hogy Krisztusban egyetlen testnek vagyunk a tagjai, élő és már a mennyei hazában levő keresztények, és egymásnak tudunk is segíteni az imádságunk, a szeretetben való életünk által. Ez a tanítás helyes, és nem is változott meg a XVI. század óta sem.

A búcsúcédulák eredetileg azt igazolták, hogy valaki egy olyan bűnbánati cselekedetet elvégzett, amely által az egyház (pontosabban maga Krisztus és a szentek) őt a búcsú kegyelmében részesíthette. Ez a cselekedet sokszor egy templom felépítésében való kétkezi munkát, segítséget jelentett. Később azonban a cédula egy adomány befizetését igazolta. Még később előre egy összegben fizettek a Szentszék (a pápa) számára a búcsú meghirdetésnek jogáért (egy adott időszakra és területre), és utána a befolyt adományt már sajátjukként kezelhették a prédikátorok, vagy a püspökök. Ez viszont már a kegyelemmel való kereskedés volt, ami felháborító és megengedhetetlen. Ezt a gyakorlatot, a búcsúkkal való bármifajta kereskedést a Trienti zsinat szigorúan megtiltotta.