Miklós Renáta Notre Dame nővér Barazsuly István atya helyettese, aki a Temesvári Egyházmegye Megszentelt Életet Élőkért felelős megbízottja. Kedvence a matematika, szeret zenélni, több hangszeren játszik.
„Szüleim egyszerű munkásemberek voltak Szatmárnémetiben. Édesapám református, édesanyám katolikus vallású. Mi, gyerekek, katolikusnak lettünk keresztelve. Templomba édesanyámmal jártam, már egészen kicsi korom óta szerettem ministrálni, énekelni” – mesél Miklós Renáta gyermekéveiről.
A Szatmárnémeti Művészeti Iskolába járt gitár és zongora szakra. A zene szeretete és művelése mind a mai napig erősen jelen van az életében. A 9–12 osztályt a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban végezte biológia–kémia szakon. Érettségi után a matematika szak mellett döntött. Akkor került Temesvárra, egyetemre.
„A felvételi vizsga után a plébános úr és a szatmári irgalmas nővérek segítségével kaptam meg a Notre Dame-i nővérek rendházának címét. Az irgalmas nővérek tanácsolták, hogy itt keressek szállást a nővéreknél. Hiszem, hogy az életünkben minden okkal történik. Nem véletlen, hogy Isten ide irányított. Így ismertem meg a Notre Dame nővéreket.
Október elején kezdtem meg tanulmányaimat a Temesvári Nyugati Egyetemen (Universitatea de Vest), és a kollégiumban laktam. A nővérek nyitottak voltak, és meghívtak minket, lányokat a szentmisékre, imaalkalmakra, és az étkezés is közös volt. Nagyon megérintett az életformájuk, és vágyat éreztem erre az életre. Szándékomat jeleztem a főnöknőnek, és december 8-án felvettek jelöltnek. A temesvári rendház a bajor rendtartományhoz tartozik, így gyakran hétvégeken és nyáron a müncheni anyaházba utaztunk képzésekre, találkozókra, lelkigyakorlatokra.”
Jelöltsége hosszabb ideig tartott, mint a többi társáé. Először Temesváron, majd a budapesti rendházban, aztán ismét Temesváron töltötte felkészülési idejét.
„Nem mindig volt könnyű türelmesnek lenni, és kivárni azt az időt, amikor végre megkezdhetem a noviciátust. 2009-ben Münchenben volt a beöltözésem. Hárman kezdtük meg a noviciátust, egy német, egy szlovéniai lány és jómagam. Három különböző nemzetiségű személy, különböző kultúrával és nyelvvel – igazán interkulturális közösség voltunk, akiket az iskolanővéri hivatás összekötött. Aztán az élet másfelé vitt. Budapestre kerültem, ahol a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanultam 2003–2007 között alapfokú képzésen, majd 2008–2009-ben mesterképzésen. 2010-ben tettem le az első fogadalmat Münchenben, majd 2017-ben az örökfogadalmat Temesváron.
Nagyon hálás vagyok a Sapientián eltöltött évekért, szakmailag és emberileg is fejlődtem, gazdagodtam. A családom is mindig támogatott a döntéseimben, mert látták, hogy jól vagyok, szeretem, amit csinálok.
A főiskola befejezése után viszszakerültem Temesvárra. Itt kezdtem el tanári pályámat, először hitoktatóként a Bartók Béla Elméleti Líceumban, ahol most is tanítok. Tanulmányaimat időközben egy némettanári diplomával is kiegészítettem. Így most már hittant és németet is oktatok.”
A szegedi Karolina Iskola és a nővérek közössége idén jubileumot ünnepel. 150 évvel ezelőtt Temesvárról Szegedre települt hat iskolanővér. Ennek alkalmából május 8-án hálaadó szentmise volt a temesvári Notre Dame zárdatemplomukban. Emlékezetes nap volt, és újra csak megerősítette Renáta nővért abban, hogy jó az iskolanővérek nagy családjához tartozni.
„Kedves idézetem a Szentírásból: Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen (Jn 10,10).
A tanítás mellett tevékenyen részt veszek a Temesvár-Józsefvárosi plébánia közösségi életében. Besegítek a gyermekeknek és fiataloknak szervezett programokban, elsősorban a zenei szolgálatom által.
Temesváron jelenleg hárman vagyunk iskolanővérek. Marianna nővér, aki román nemzetiségű, a rendházban tevékenykedik. Carmen nővér óvónő – apai ágról román, anyai ágról német származású. Jómagam pedig teljesen magyar gyökerekkel rendelkezem. Az interkulturalitás hozzánk tartozik, próbáljuk az egységet a sokszínűségben megélni.
A temesvári rendházunkban működik egy lánykollégium. Én annak vagyok a felelőse.
Májusban, az egyházmegyében szolgáló szerzetesrendek képviselőinek találkozóján felkértek, hogy segítsek a különféle programok megszervezésében. Örömmel vállaltam.
Minden hivatás Isten ajándéka, azt hiszem, ezt nem lehet és nem is kell megmagyarázni. Hiszek abban, hogy a Jóisten, ha megengedjük neki, olyan közösségbe vezet, ahol legjobb tudásunk és képességeink által élhetjük meg hivatásunkat. Gyermekkorom óta tudtam, hogy tanár szeretnék lenni. Tanítórend vagyunk, így ez nem volt kérdés számomra: ha engem Isten szerzetesnek hív, akkor csak ide. Úgy érzem, hogy az Iskolanővérek közösségében a helyemen vagyok.”
Miklós Renáta nővér ezt üzeni a fiataloknak: Kedves fiatalok, Isten közösségi embernek teremtett minket. Közösségre Vele és egymással. Tudom, hogy nem mindig könnyű megtalálni a jó emberi közösséget. Sokszor kell türelem, nyitottság, elfogadás. Beszélgessetek sokat az álmaitokról, vágyaitokról, ez segít tisztábban látni és döntéseket meghozni. Életünknek csak úgy van értelme, ha egymással és egymásért felvállaljuk a mindennapokat. Imádkozom én is értetek, drága fiatalok!
- Az aradi vértanúk utolsó szavai
- Minden gyermek üdvözül?
- Katolikus-református házasságban hogyan neveljük a gyermekeinket?
- A Vatikánban már készülnek a karácsonyra
- „Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket…”
- Boldog Giuseppe Puglisi (1937–1993)
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")