Kezdőlap A lelkiatya válaszol Minek járjon hittanra?

Minek járjon hittanra?

Fel vagyok háborodva! Gyónni mentem, de a pap nem oldozott fel. Nem járatom a gyerekeimet hittanra, hiába nógatott, meg sem ígértem neki. Mondta, hogy ne is próbáljak megáldozni, mert halálos bűnben élek. Az ilyen papot nem szabad beengedni a gyóntatószékbe!

Én sem oldozhattam volna fel. Megmagyarázom, miért! Ha valakinek van egy állapotbeli kötelessége, és azt elhanyagolja, súlyos bűnt követ el. Ez talán önnek is világos. Ha az orvos betege az ő hanyagsága következtében meghal, vagy egy ügyvéd, bíró lelkiismeretlensége miatt valaki ártatlanul kerül börtönbe: nem lehet őket menteni, tisztára mosni.

A szülők kötelességét gyermekeik iránt az Egyház Törvénykönyve a 226. kánonban így határozza meg: „A szülők, mivel életet adtak gyermekeiknek, kötelesek és jogosultak is nevelésükre: ezért elsősorban a keresztény szülők feladata, hogy gyermekeik keresztény neveléséről az Egyház által adott tanítás szerint gondoskodjanak”. Természetesen ez a nevelés az egész életet, az élet minden vonatkozását felöleli. Benne van az erkölcs. Távol kell tartani minden bűnveszélytől. Vigyázni arra, hogy beszél, mit néz a tv-ben, a diszkó nem rontja-e el, milyen társaságban érzi jól magát; ebben a nevelésben természetesen a szülő jó példája a legfontosabb.

Nos e sok tennivaló között két döntő van: a gyerek vegyen részt vasárnap a szentmisén, és járjon hittanórákra. Aki ezt elhanyagolja, mit sem törődik gyermekeivel. Elmulasztja legfontosabb kötelességét, ezért halálos bűnben él, nincs semmiféle kibúvó.

Ma már az állam is támogatja a hitoktatást. Ha elmarad, az a gyerek lustasága és a keresztény szülő szégyene. Nevetséges álláspont, hogy felnőtt fejjel döntse el, milyen világnézetű akar lenni. Hogy döntse el az a szerencsétlen gyerek, van-e Isten, élt-e Jézus Krisztus, és mit tanított? Ugyanilyen joggal más tantárgyat sem szabad neki tanítani, döntse el maga. Különben, ami a hitet illeti, úgyis maga dönt felnőttkorában, vallásos marad-e vagy sem. De ha ifjúkorban nem tanult hittant, nincs semmi lehetősége, hogy válasszon.

Nézzük végül, melyek a keresztény nevelés, többek között a hitoktatás elmulasztásának a következményei?

A világ előtt szégyenkezhet gyermekei miatt. A hitetlenséggel ugyanis majdnem mindig együtt jár az erkölcstelenség és a neveletlenség. Az ilyen gyerek nemcsak az első három parancsot nem tartja be, de a többit sem: apádat tiszteld, ne ölj, ne paráználkodj stb. Hittanórákon sajnos tapasztaljuk ennek a rossz nevelésnek a gyümölcsét. Ritka a jól nevelt, kedves gyerek, akit öröm tanítani.

Amikor megnő csemetéje, felnőtt fejjel vádolja majd apját, anyját, akik nem adták meg neki a hitet, a reményt, a szeretetet, csak a jómódot. Amikor érzi, hogy nem bírja elviselni a legkisebb kudarcot, keresztet, látja, hogy a vallásos emberekben ott egy többlet. Talán választottja vallásos lesz, akkor kiderül, hogy kettőjük között nagy szakadék tátong. Megtapasztalja majd, hogy mennyire műveletlen, hiszen az egész világ, a képek, műalkotások, könyvek, zene telis-tele vannak vallásos vonatkozással. Nevetségesen műveletlennek találja magát szülei miatt.

Végül felelnie kell Isten előtt: halálunk után következik az ítélet, az elszámolás, az örök élet. Ennek a valósága független attól, hogy valaki hiszi vagy tagadja. Ott az első kérdés gyermekei nevelése lesz! Az a gyóntató pap is meglakolt volna azért, ha akkor feloldozza önt.

*

Szükséges lenne közép- és hosszútávon szigorú erkölcsi nevelés, a tízparancsolat szellemében, hogy a szégyenérzet és a bűntudat miatt fel se merüljön a magzatgyilkosság gondolata.