Harmadikos gimnazista vagyok. Már 4. osztályos korom óta pap szeretnék lenni mindenáron. Probléma csak akkor merült fel, amikor fellapoztam az Egyházi Törvénykönyv 1041. kánon 6. pontját. Eszerint nem lehet pap, aki a szent rend gyakorlásával járó cselekményt végzett úgy, hogy nem vette fel az illető rendet. Én pedig már pár éve „misézek”, vagyis csak utánzom a szentmisét. Igaz, amikor ezt olvastam, rögtön felhagytam a misézéssel. Remélem még nem késő, hogy ez akadály ne legyen majd a felszentelésemhez. Vagy már késő? Ha igen, akkor most mit tegyek? Mindenféleképpen pap szeretnék lenni. Teljesen kutyaszorítóban vagyok, kérem, segítsen rajtam!
Sajnállak téged, hogy minden ok nélkül ekkora gondba keveredtél. Ebbe a tilalomba csak az esik bele, ha mondjuk egy felszentelt diakónus, vagy egy olyan pap, aki szerencsétlenségére elhagyta a szent hivatást, misézni merészelne. De ha egy gyerek, fiatal „misézik”, az egy gyönyörű, szép játék, nincs benne semmi bűn, sőt az Úr Jézus nagyon kedvesen veszi. A legtöbb fiú „misézett” gyerekkorában. Én is. Sikerült szereznem kelyhet üvegből, az éléskamrában rendeztem be az én titokzatos templomom. Boldogan mondják a szülők nekem is, hogyan ministrálnak, énekelnek esténként gyermekük „miséjén”! Éld bele magad egy kicsit előre abba a boldog állapotba, amikor valóban az oltár elé állsz.
Nagy öröm olvasni leveled. Olyan kevés a pap! Akkora bánat a sok üres plébánia! Rettentő a gondjuk főpásztorainknak, amikor pap után sírnak a hívek. Te egy leszel azok közül, akik egy-két év múlva a szemináriumba jelentkeznek. Mekkora öröm ez az Egyháznak!
És milyen kitüntetés, boldogság neked, hogy – úgy látszik – a meghívottak közé tartozol, mint az Úr Jézus idejében az apostolok. Megkedvelt, mint a gazdag ifjút, csak az megijedt, te pedig örülsz, el sem tudod másként képzelni az életedet! Ez nem belőled pattant ki, nem magadnak köszönheted, hanem az Úr különösen szeret, kiválasztott.
Az a lényeg, hogy őrizd meg, tartsd ébren és növeld tudatosan magadban a szent hivatás tudatát. Imádkozz sokat. Én is meghatódva néztem nyáron Losoncon a templomban azt a helyet, ahol térdelve annyit imádkoztam a rózsafüzért. Tanulj és olvass! Én a szentek életét szerettem a legjobban. Fejleszd értelmedet, mert okos embereket vár a nép. Igyekezz diákéletedben minél többet szerepelni, hogy már most tudj pompásan előadni. Aztán ábrándozz! Amikor este lefekszel, míg el nem alszol, lásd magad reverendában, a szemináriumban, lásd magad az oltárnál, szószéken, hittanórán, vértanúnak is elképzelheted magad, aki Jézusért, az Egyházért minden áldozatra, hőstettre kész.
Ne beszélj hivatásodról, benső lelkivilágodról senkinek, csak imáidba foglald bele szüntelen. Kívüled ezt senki nem érti. Nincs arra semmi szükség, hogy emiatt gúnyoljanak, bántsanak. Hadd csodálkozzanak majd akkor, amikor kispapnak jelentkezel. Ez a te titkod!
Mivel ezt a levelet sokan olvassák, megemlítem: jó lenne, ha a leányok pedig apácát játszanának, ha felöltöznének hozzájuk hasonló ruhába, ha összetennék kezüket rózsafüzért tartva, ha elképzelnék magukat a kolostorban, iskolában, kórházban a betegek között, mint Istennek elkötelezett, csupa lélek, csupa szelídség, csupa jóság leányok. Őket is mindenki várja, ahová tisztaság, önzetlen szeretet kell. Ne legyen az egyetlen út egy jó férj, bizonyosan közületek is sokatokat hív Jézus a neki szentelt, szűzi életre.
*
Jézus érettünk, a mi bűneinkért halt meg szeretetből, önkéntesen és ártatlanul. Ez a Jézus a szentmisében jelen van és vele eggyé válhatunk. Ez az ámulat- és találkozás-csend érleli meg bennünk a szentmise csodáját.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
