Kezdőlap Egyéb Molnár Levente imádságénekét visszhangozta Erdély és a Szent István-bazilika

Molnár Levente imádságénekét visszhangozta Erdély és a Szent István-bazilika

Molnár Levente
(Fotó: Facebook)

Molnár Levente az elmúlt másfél évtizedben körbeénekelte a világot és annak nagy operaszínpadai azóta is visszavárják. Ő azonban úgy érzi: a helye a Kárpát-hazában van, családja mellett és népe szolgálatában. Ezt tükrözi a 2020 tavaszán forgatott Imádság című videoklipje is, amelyben művésztárs-feleségével és óvodás kislányával együtt a márianosztrai kegyhely magaslatáról kiáltja még magasabbra, hogy „Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart…” A Liszt Ferenc-, Magyar Örökség- és Kriterion Koszorú-díjas világhírű bariton egy évvel ezelőtt nem is sejthette, micsoda utat jár be a következő tavaszon ő és az idézett palóc himnusz.

Molnár Levente hívő ember. Hisz Istenben, nemzetében, önmagában és a jövőben. Optimizmus sugárzik belőle, szerinte képesek vagyunk a normalitás és a józanság megvédelmezésére, minden bajok és nehézségek közepette is. Nincs könnyű időszak mögötte sem: rövid tavaly nyári kivételtől eltekintve a járvány elzárta a művészek elől a színpadokat és főleg messzire távolította tőlük közönségüket. Molnár Levente azonban megtalálta az alkotás módjait ez idő alatt is: folytatta tehetséggondozó tevékenységét, oktatott a Partiumi Keresztény Egyetem általa alapított magánének szakán, énekelt a Schubertiádán és tőle hallhattuk szilveszter éjszakáján a Hazám, hazámat is a Duna Televízió képernyőjén.

Talán ő lepődött meg legjobban, amikor ez év tavaszán az Erdélyi Mária Út Egyesület vezetője felkérte az idei pünkösdváró szalagos zarándoklat világi fővédnökének. Válaszul Molnár Levente nemcsak a nevét adta a nemes kezdeményezéshez, hanem teljes önmagát: május 7-én Bánk bán-jelmezben megjelent a máriapócsi kegykép előtt, újra felcsendült ajkán a magyarra áldást kérő imádság, majd elindult gyalog Csíksomlyóra. Partiumon, Szilágyságon, Székelyföldön át csak ment és ment a Mária-úton vándorbotjával, napi húsz-harminc kilométert, erdőn, mezőn, hegyen és völgyön át, tűző napon és szakadó esőben, egy, legfeljebb két útitárssal, és gyűjtötte az imaszalagokat, hogy pünkösdszombaton átadhassa azokat a Csíksomlyói Szűzanyának. És közben énekelte az útjába eső templomokban, hogy: „Töltse békében napjait, egyezve lássa fiait…”

Életem legnagyobb és legmélyebb spirituális tapasztalása volt. Soha nem gyalogoltam ennyit egyszerre. Mindenem fájt, de kárpótolt a rengeteg csodálatos élmény, amit átéltem. Sok jó emberrel találkoztam és általuk megtanultam egy új nyelvet: a szeretet nyelvét” – mesélte Levente. Elmondta: jó volt látnia, hogy Erdély-szerte mekkora tisztelet övezi a Szűzanyát, milyen fontos szerepet tölt be mindenki életében. Zarándoklása közben Levente végig Mária-énekeket énekelt és hallgatott a hátán vitt hangszóróból, és minden keresztnél megállt, imádkozott. Ezért nem volt több kísérője, hogy egészen átengedhesse magát az elmélkedésnek és az imának. „Ilyenkor az ember mindenre jobban tud figyelni. Észreveszi a fűszálat, a fűszál árnyékát, a katicát, a katica hátán a hét pöttyöt… és ez az elcsendesedés alkalmat ad arra is, hogy sok mindent alaposan átgondoljon. Megerősített abban, hogy a jövőmet itthon képzelem el”. – magyarázta Levente, aki két hét és 380 átgyalogolt kilométer után, több száz imaszalaggal pünkösdpénteken megérkezett Csíksomlyóra. Másnap már ott állt a Hármashalom-oltárnál több tízezer ember előtt: ezúttal a Kis- és Nagysomlyó-hegyek visszhangozták, hogy

„Isten áldjon meg bennünket, minden igaz magyar embert…”

Egy ilyen szent helyen énekelni, ennyi ember előtt, hatalmas dolog. Nem is tudom, van-e ennél nagyobb” – jegyezte meg a művész, pedig nem először állt a csíksomlyói hegynyerget megtöltő közönség előtt: 2018- ban Pilátus szerepét alakította ugyanitt a Csíksomlyói passióban, a Magyar Nemzeti Színház meghívására.

Most imát énekelt. Fohászt a népéért.

És ez az imádság Magyarországra való visszatérésével sem halkult el.

A trianoni szétszakításunkra válaszul adott nemzeti összetartozás napjára készült a magyarság. A Magyarság Háza is. Június negyedikén a Szent István-bazilikába hívta a honfitársakat. „Hazánk, hazánk, te mindenünk” – állt az előadás címe a meghívón, s alatta, hogy Bánk bán-keresztmetszetkoncert. A baldachinos főoltár előtt Erkel Ferenc művének ismert darabjain keresztül hatvan percen át áramlott az üzenet, hogy csak közös múltunk erejéből építhetünk közös jövőt. Molnár Levente Hazám, hazám áriáját vastapssal jutalmazta a közönség. És végül Szent István szobra előtt is felzengett az imaének: „Isten áldja meg a magyart…”

Most énekeltem először a Szent István-bazilikában. Hálás vagyok Csibi Krisztina igazgató asszonynak, hogy elfogadta a Bánk bán- keresztmetszet-ötletemet. Külön örülök, hogy erdélyi tanítványaim is megmutathatták tehetségüket. Gyönyörű helyszínen, hálás közönséggel a nemzeti összetartozás napjához méltó magyarok voltunk ezen az estén mindannyian” – összegezte Levente.

Azóta közreműködött a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Toborzó című előadásában, mert nagy vágya volt, hogy katonadalokkal és huszárnótákkal ő is tisztelegjen a nemzetükért életüket adó bakák előtt. A Coopera Bánk bán-produkcióját előadták a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban és a társulat készül az augusztus 20-i margitszigeti visszahívásra is. De előtte láthatjuk Leventét Kékszakállú szerepében is augusztus 6-án és 7-én Szentendrén. S talán arra sem kell túlságosan hosszú éveket várnunk, hogy a világhírű operaénekes egyszer valamilyen, a magyarság történelméből ihletett saját művel lepje meg széles rajongótáborát. Egy biztos: annak is az lesz a legfőbb üzenete, hogy „Isten áldja meg a magyart…”

Varga Gabriella


a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút