Kezdőlap A lelkiatya válaszol Nagyon fáj a csúfolódás

Nagyon fáj a csúfolódás

Ducikának csúfolnak. Valóban túlsúlyos vagyok. Bár betegre koplaltam magam, alig fogytam valamit. Idegileg is tönkrementem, mert már gúnyos nevetésük miatt sem merek a társaim közé menni. Egyedül érzem magam csak biztonságban, elbújok előlük. Tanácstalan vagyok.

A választ kicsit távolról kell kezdenem.

Akármelyik forrásműben lapozgattam, azt találtam, hogy a jó kedély, öröm, vidámság, humor, tréfa, bárhogy is nevezzük, hozzátartozik az egészséges lelkületű, keresztény ember vagy társaság életéhez. Mindez derűssé teszi az életet, csodálatos gyógymód a bűnök, betegségek és a levertség ellen. Két idézetet hozok csupán a sok közül, amit találtam.

XXIII. János pápa: Így várom a halált, ebben a „mosolygós magatartásban”, amely azután utolsó mosoly lesz lelkemen, amikor eltávozik a földi életből. Teréz anya pedig „rettentő vidám természetű” leányokat igényelt jelöltként. Mert hát kitől várja a szomorúság és a szenvedés tengere a világon a vigaszt, ha nem tőlük?

Az örömöt, vidám lelkületet viszont nem lehet senkire ráparancsolni, mert az szeretetből és birtoklásból fakad. Minél nagyobb a szeretet, és a szeretett személyt, esetleg tárgyat minél bensőségesebben birtoklom, annál nagyobb az örömöm. Ezért jelent a főparancs egyúttal végtelen örömöt. Ha igazán szeretem az Istent és felebarátaimat, megvalósul bennem a törvény: azt, aki szeret, azzá alakítja, akit szeret. Tehát az igazán szerető szívben egy nagy átalakulás megy végbe. Hasonlóvá lesz Istenhez és a szeretett személyhez. Így ők enyémek lesznek. Megélem, hogy soha nem tapasztalt öröm tölt el. Földi életem szinte már előrevételezi az égi boldogságot.

Aki csúfolódik, az legbelül boldogtalan ember. Valami hiányzik az életéből, ami örvendező lélekké tenné. Mit csinál ezért? Van egy ördögi öröm, amit akkor érez a boldogtalan ember, amikor a másikat sikerül csúfolással halálra bosszantani. Mindent megtesz, hogy megtalálja a másik ember érzékeny pontját. Ha megvan, akkor állandóan ezzel ingerli, bosszantja.

Ducikánál a kövérsége a fájó terület. Ezzel lehet neki végtelen keserűséget okozni. Szegénykém, minél inkább elkeseredik, annál nagyobb erővel kapja a bántást, amibe mások is betársulnak. Annál nagyobb ördögi örömük, minél szomorúbb Ducika. Minél jobban kerüli társaságukat, annál inkább keresik ők, hogy újból belészúrjanak. Súlyos bűn ez! Bárcsak akadna valaki, aki a Ducit bántókat felvilágosítaná, hogy mennyire kegyetlen és ostoba ez a játék, mennyi fájdalmat okoznak szegénynek, aki nem tehet semmiről.

Az Úr Jézus szenvedései között nagy szerepet játszott a kigúnyolás: bolondruhába öltöztették, király játékot űztek vele, csúfolták még keresztre feszítve is. Ő pedig hallgatott. Kedves Ducikám: Ha tudsz, rá se ránts ostoba játékukra, amit veled űznek. Ha pedig nagyon fáj, gondolj Jézus szenvedésére, amikor úgy tettek vele, mint veled.