Nagyon feledékeny vagyok

Hát igen, van, aki a feledékenységet pici kis hibának, vagy még annak sem tartja. Természetesen van amnézia (az emlékezés zavara), de ez testi vagy lelki betegség, talán öregkori tünet, az orvosra tartozik. De ön ezt az emlékezetkiesést valószínűleg nem vállalja! Nézzük, mi lehet az oka, ha nem betegség?

Azt felejti el az ember, amit akkor sem gondolt komolyan, amikor megígérte. Az is sokat számít, hogy az a személy, akiről szó van, mennyire lényeges számomra. Ugyebár egész más, ha a főnökről van szó, vagy egy jelentéktelen gyerekről. Az is belejátszik a dologba, hogy maga az ügy mennyire fontos. Ha saját érdekünkről van szó, mondjuk valaki tartozik nekünk, és nem adja meg idejében, azt nem felejtjük el. A fordítottja könnyen előfordul.

Tehát az egész feledékenység mögött súlyos magatartási hiba, komoly bűn húzódik meg. Azt a bizonyos másikat, vagy ügyet semmibe veszem. Szenvedjen miattam, nem veszem az ilyen kicsiséget a szívemre.

Még világosabb, hogy itt komoly dologról van szó, ha megnézzük egy-egy feledékenység következményeit. Mi lenne például, ha a nővér elfelejtené, hogy egy betegének már lejár az infúziója? Ha a vasútnál a váltókezelő elfelejtené átállítani a váltót? Ugye nem lehet elintézni egy bájos mosollyal: elfelejtettem, megtörténik az emberrel.

Az úgynevezett feledékeny ember megbízhatatlan, akire nem lehet számítani, nem lehet rá építeni. Csak arra alkalmas, hogy mindenkit kikészítsen, kellemetlenséget, bajt okozzon. Hogy lehet ezen segíteni? Valóban, a memória, az emlékezet kevés embernél működik hibátlanul, ezért találták fel az írást. Az emlékezetet segíti ezer dolog: létezik toll és ceruza, papiros és előjegyzési naptár, vannak menedzserkalkulátorok, amelyekbe be kell táplálni a napi vagy heti tennivalót. Az a lényeg, hogy mindent fel kell írni.

Hogy mi a napi tennivaló, reggel meg kell nézni. Ha valamire felkérnek, előbb meg kell keresni az előjegyzési naptárt, nem vagyok-e foglalt, és azonnal be kell írni az új programot. Nem szabad felelőtlenül össze-vissza ígérgetni, abból csak baj van. Ha ütköznek a programok, közbejön valami nem várt dolog, azonnal értesíteni kell az illetékes személyt, ne várjon hiába, ne számítson rám. Ezek mind becsületbeli dolgok.

Még újmiséskoromban Aszalón, Péczeli Imre atya tanított arra, hogy év elején írjam be a naptárba a határidős dolgokat, így év közben nem ér váratlan meglepetés. Ezek egyszerű gyakorlati fogások, amelyek sok-sok bajtól, szégyentől, kellemetlenségtől megkímélik az embert. Megnyugtatom, így is elő fog fordulni – velem is megtörtént –, hogy elmarad valami, de ez már valóban az emberi gyengeség, ami esendő voltunkkal jár.

*

Az öregkor úgy áll előttünk, mint az „alkalmas idő” az emberi kaland befejezésére. Az öregség, a feledékenységgel együtt, beletartozik az isteni tervbe, mely minden egyes emberre vonatkozik. Az az időszak, melyben minden összefut, hogy az ember jobban fölfogja az élet értelmét, és eljusson a „szív bölcsességére”. „A tisztes öregkor – miként a Bölcsesség könyve mondja – nem a hosszú életben élés, nem az évek számával mérik. Többet jelent az embernek az ősz hajnál a bölcsesség, s az ősz öregkornál súlyosabb az ártatlan élet.” Az öregkor az emberi érlelődés döntő korszaka és az isteni áldás kifejeződése.

(II. János Pál pápa levele az idősekhez)