Napi evangélium

2017. január 18. – Szerda, Árpád-házi Szent Margit (Mt 25,1-13)

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Mt 25,1-13

Elmélkedés

Árpád-házi Szent Margit ünnepén Jézus példabeszédét olvassuk az evangéliumban a vőlegényre váró okos és balga szüzekről. A példázat bemutatja azokat, akik előrelátó módon nem csak lámpát (olajmécsest), hanem olajat is vittek magukkal az ünnepségre, illetve azokat, akik az olajról nem gondoskodtak. Ez utóbbi csoport mulasztása, hibája akkor válik nyilvánvalóvá, amikor késve érkezik a vőlegény, és ők éppen távol vannak, olajat vásárolnak. A hasonlat akkor éri el csúcspontját, amikor a vőlegény megérkezik és az őt felkészülten várók bemennek vele az ünneplésre, viszont a többiek lemaradnak erről a találkozásról.

A hasonlat arra emlékeztet bennünket, hogy minden ember számára eljön egyszer az Úrral való találkozás ideje. A legfontosabb kérdés az, hogy mikor jön el a találkozás ideje? E tekintetben a hasonlat nem tesz egyértelmű kijelentést. A találkozás bekövetkezhet a végső időkben, Krisztus eljövetelekor, de úgy is értelmezhetjük, hogy az egyes ember földi életének lezárulásával. S bár az időpont bizonytalan, mégis biztosra vehetjük, hogy e végső találkozás elkerülhetetlen. A hasonlat tehát a felkészültségre figyelmeztet minket. Személyes mulasztásainkat nem pótolhatja mások előrelátása. Mások jó példája viszont, így Szent Margité is, jel számunkra, hogy életünk minden napján szemünk előtt tartsuk az Úrral való találkozás napját.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!