Napi evangélium

2014. november 22. – Szombat (Lk 20,27-40)

Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.” Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni. Lk 20,27-40

Elmélkedés

A szadduceusok vallási csoportjához tartozók arra hivatkozva nem fogadták el a feltámadás tanát, hogy arról nincs szó a mózesi könyvekben. Saját álláspontjuk igazolására kitalálnak egy történetet egy asszonyról és az őt feleségül vevő hét testvérről. Minden bizonnyal csak a fantázia szülte a történetet, mert nehezen képzelhető el, hogy a valóságban egyszer is előfordult volna.

Jézus felel a vitát kezdeményezőknek, és válaszában Istent az élők Istenének nevezi. A Szentírás tanítása szerint Isten ad életet minden teremtményének, így az embernek is. De a földi életnél is nagyobbat akar adni az embernek: az örök életet a feltámadás által. Ha életünket neki ajánljuk fel, akkor halálunk után is vele fogunk élni. Sok ember azért tartja értelmetlennek az életet, mert úgy véli, hogy a halállal minden véget ér. Minden megszűnik, semmivé válik, amiért egész életében fáradozott. Ezzel ellentétben a feltámadásba vetett hit és az örök élet reménye értelmessé teszi az életet és értelmet ad a halálnak is, hiszen halálunk után Istennel találkozhatunk és vele élhetünk örökké.

Válaszában Jézus arra is rámutat, hogy a házasság evilági kapcsolat a férfi s a nő között, de a túlvilágon, a feltámadást követően nem lesz rá szükség. Nem tudjuk biztosan, hogy kapcsolatban leszünk-e azokkal, akiket ismertünk, szerettünk a földön, de abban biztosak lehetünk, hogy semmi nem fog hiányozni boldogságunkhoz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és az Egyházban a papokat, Megváltónak Anyja!

Szent II. János Pál pápa