Napi evangélium

2015. február 14. – Szombat (Mk 8,1-10)

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment. Mk 8,1-10

Elmélkedés

Szent Márk evangéliumában két kenyérszaporításról olvashatunk. Először ötezer embert táplál Jézus (vö. Mk 6,35-44), majd pedig négyezret, ez utóbbit olvassuk a mai napon. A két történet számos különbözőséget és hasonlóságot mutat. A szentírástudósok véleménye megegyezik abban, hogy feltehetően egyetlen esemény kétféle leírásáról van szó.

Mit tanít nekünk a történet? A kenyérszaporítás csodája, miként Jézus gyógyításai is, az ő hatalmát mutatják. Ha ő a kevés kenyérre kimondja azt, hogy legyen belőle sok, akkor az megtörténik. Nem varázslatról van itt szó, hanem tényleges csodáról. Jézus nem ügyeskedik, nem a nép tudta nélkül hozat valahonnan kenyereket, hanem valóban csodát tesz. Ezt bizonyítja, hogy a történet elején maguk a tanítványok mondják, hogy mindössze hét kenyerük van. Szintén a csodát, a rendkívüli esetet erősíti annak említése, hogy miután mindenki evett és jóllakott, hét kosárnyi volt a maradék.

A kenyérszaporítás csodája előremutat az utolsó vacsora eseményére, amikor az Úr a kenyérben saját testét adja tanítványainak. Az utolsó vacsorán kimondja a szót a kenyérre, hogy az változzon az ő testévé, és ez a csoda megtörténik. A tanítványoknak, akik látták a pusztában a kenyérszaporítást, nincs okuk kételkedni ebben az újabb csodában.

Hiszem-e, hogy az átváltoztatott kenyérben Krisztus önmagát adja nekem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára.

Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.

Boldog Charles de Foucauld