Napi evangélium

2014. szeptember 12. – Péntek, Szűz Mária szent neve (Lk 6,39-42)

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.” Lk 6,39-42

Elmélkedés

Időnként előfordul, hogy valaki a gyóntatószékben arról beszél, hogy dühös volt, mert a gyerekei vagy a szomszédok felbosszantották, s aztán rögtön elkezdi sorolni, mennyire rossz a gyerek, s mennyi hibája van a szomszédnak. Igyekszem mindjárt az elején leállítani a mások hibájának felsorolását, hiszen nem helyettük kell gyónnia az illetőnek. Igen, sajnos sokszor még a szentgyónásban sem vesszük észre, hogy a másik bűneivel foglalkozunk, pedig ilyenkor éppen a magunkéval kellene. Még itt is a szálkával foglalkozunk és nem a gerendával. Lelki megújulásunk kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink bevallása. Csak akkor tudunk elindulni egy új úton, ha lelkünk megtisztítása az első lépés.

Az Istennel való kiengesztelődésünk (azaz a szentgyónás), jó példát szolgáltat arra, hogy miként tudunk kiengesztelődni másokkal. A gyónásnál a lelkünk mélyén így hangzik a kérdés: Istenem meg tudsz nekem bocsátani? Oly sokszor bántottalak meg téged. Meg tudsz nekem bocsátani? És Isten örömmel válaszolja: Igen, megbocsátok.

Pontosan ugyanezt kellene tennünk embertársaink esetében is. Ne a másik ember ellenünk elkövetett bűnét nézzük! Amikor hozzánk lép, ezt kérdezi tőlünk: Meg tudsz nekem bocsátani? És ekkor mi örömmel válaszoljunk erre: Igen, megbocsátok. Elfelejtem a sértést. Nem gondolok többé a megbántásra. Nem emlékezem többé bűnödre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja, hogy mi is tisztaszívűek legyünk, miként te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan te szeretted őt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy te tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk!

Boldog Kalkuttai Teréz