Negyvenhárom éve gyóntam utoljára

Tisztelt Lelkiatya! Negyvenhárom éve volt az utolsó gyónásom, azóta sok sok bűnt követtem el, de van amelyiket nem bántam meg. Gyónhatok-e? Mit kell mondanom a lelkiatyának?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy ott él a vágy a szívében, hogy letegye a bűneit, bocsánatot kérjen, és így átélhesse a gyónás csodáját: Isten felemel, megtisztít.

A gyónáshoz szükséges az, hogy bánjuk a bűneinket. Ez elsősorban nem a bánat érzelmét jelenti, hanem azt, hogy belátom, hogy helytelen dolgot tettem, jóváteszem, amit lehet, elhatározom, hogy a jövőben igyekszem elkerülni ezt a bűnt.

Sok esetben valaki azért nem tudja megbánni egy bűnét, mert nem rendelkezik kellő tudással a helyes cselekedetekről, az isteni útmutatások mélyebb okáról. Van, aki azért nem tudja megbánni egy tettét, mert nem látja be azt, hogy az a tett nem volt teljességgel fekete, volt benne jó szándék és érték is, de volt benne helytelen rész is: ezt a helytelen részt kell megbánni.

Igen gyakran a gyóntató pap segít abban, hogy belássuk a bűneinket. Menjen nyitott szívvel gyónni, és igyekezzen belátni a bűneit, kérni Isten megtisztító, felemelő kegyelmét!

Ha ön is szeretne választ kapni kérdésére egy felszentelt paptól, itt írhatja meg nekünk.