Kezdőlap A lelkiatya válaszol Nem engednek lambadázni

Nem engednek lambadázni

Imre atya biztos megérti a fiatalokat! Magyarázza meg anyámnak, 17 éves lányát ne kösse gúzsba! Nem enged el lambadázni! Tudom, hogy irtó klassz, szuper lesz. Mondják a lányok, fiúk, hogy ennél jobb tánc nincs. Elmehetnék csak azért is, de nem szeretem, ha cirkuszolnak. Inkább tessék megmagyarázni anyának, engedjen el, ne keserítsen halálra! Előre is köszi!

Bocsáss meg, de édesanyád pártjára kell állnom. Úgy látszik, ő tudja a hatodik parancsot: Ne paráználkodj! Ez pedig azt is jelenti, hogy érzéki, testi gyönyört magadban vagy másban felkelteni súlyos bűn. Ennek a táncnak pedig ez az egyetlen célja. Ezt nem én mondom, hanem a Világ Ifjúsága 1989. évi 20. száma, amely így ír a „világot meghódító” latin-amerikai táncról: „A lambada nem más, mint »csintalankodás«, »szimulált szeretkezés«, »az AIDS-korszak tánca!«”. Lehetséges, hogy ti visszafogottabban táncoljátok, mint ahogy a lap leírja, de a végső célja ez, és előbb-utóbb ez lesz belőle.

Biztos van benned női tartás, szégyenérzet. Pár év múlva hűséges feleség, jó édesanya szeretnél lenni. Szüleidet is tiszteled, hiszen az ő áldásukkal akarsz lambadázni, vallásos, erkölcsös is vagy, különben nem kérnél tanácsot egy paptól. Ezek után nem értem, hogy van kedved ahhoz, hogy testi vágytól szinte megrészegült fiúk majdnem hiányos öltözetben, testközelben szorongassanak. Vedd észre, hogy ez már nem ártatlan szórakozás.

Mindehhez jön a zene, a világítás vagy a félhomály, egy kis ital, a tánccal járó erotikus mozgás, s a többiek példája is biztat. Végül nagyon könnyen elveszted a fejed, már nem is törődsz azzal, mit csinálnak veled. Ha azután hazamész meggyalázva, esetleg nemi bajjal megfertőzve, vagy megfogant élettel a szíved alatt, akkor sírva borulsz majd édesanyád ölébe, hogy segítsen, titokban vigyen orvoshoz, vagy nevelje fel így szerzett gyermeked! Vedd csak fontolóra: a lambada tönkretesz idegileg is. Különösen egy leány számára tiszta őrület: felkelteni benne a legizzóbb nemi vágyat, azután beteljesületlenül elengedni a társat. A fiúknál ez egész más, bár egyesek szerint a gyakori lambadázás náluk is hormonális zavart idéz elő, de a leányokat az ilyen élet a bolondokházába kergeti. Vagy ha ez a katasztrófa nem is következik be, megutálod az egész fiú–leány kapcsolatot.

Tudom, nehéz nem elmenni, mert mindenki csinálja. A bűn nem lesz jóvá azáltal, ha mindenki lambadázik! Ha te is beállsz közéjük, még rátettél egy lapáttal. Ha távol maradsz, talán más, jóérzésű leányok, fiúk is elkezdenek gondolkodni: ez az erotikus őrületbe vivő tánc olyan, mint olajoshordóba égő gyufát dobni. Úgyis oly erős a fiatalban a vágy a testi örömök után, hogy rettentő nehéz gátak közé szorítani. Valóban rettenetes játék ezt a tüzet a legrafináltabb módon a lehető legnagyobb fokra felhevíteni.

Sok olyan szép tánc van, ami alkalmas arra, hogy a fiatalok szórakozzanak, egymás iránti vonzalmuk egy szép szerelemhez, boldog házassághoz vezessen. A lambadától viszont azért óvja a fiatalságot a jóérzésű szülő, a pszichológus és én is, mint lelkiatya, mert meggyőződésem szerint ez a fajta kapcsolat zsákutcába vezet.

Beszéld meg mindezt az Úr Jézussal és a Szűzanyával!

*

Férfiszívekkel kövezett teremben
virág-táncot jár vadul, egyedül,
s míg körbe lejt kacajosan kerengve,
nem látja, hogy a padlón vér folyik.
Fekete, furcsa prímás hegedül,
s az ablakon tavaszi szél dörömböl…
Lelkében tovább tombol még a tánc,
s a halál szemei intenek:
mellébe lő kis gyöngyház pisztolyából…

(Mécs L.: A jassz leány)