Kezdőlap A lelkiatya válaszol Nem gyakorolja a vallását a párom

Nem gyakorolja a vallását a párom

Százhúsz éves a buzásbesenyői templom és ötvenéves a plébánia
A buzásbesenyői templom

Kedves Lelkiatya! Hívő protestáns keresztényként üdvösségem szempontjából szabad-e, tanácsos-e elvennem egy olyan nőt, aki katolikus (elsőáldozott is), azonban vallását nem gyakorolja, hite szerint leginkább deista (hisz abban, hogy a világot Isten teremtette, de a Niceai Hitvallást például már nem fogadja el)? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?

Kedves Levélíró! Örülök, hogy fontos az Ön számára a hite az élő, Szentháromságos Istenben, Krisztusban, az Ő kegyelmében, és a hit sziklájára szeretné építeni a házasságát is.

Ha a házaspár hite közös, az egy óriási ajándék, hatalmas összetartó erő. Létezhet azonban jó házasság akkor is, ha az egyik fél hite gyengébb. Ennek az a feltétele, hogy a nem (túlságosan) hívő fél ne csak tolerálja, elviselje a másik fél mélyebb hitét, hanem őszintén tisztelje, értékelje is ezt a hitet, még akkor is, ha őbenne ez nincs meg. A gyermekeiknek csak akkor fogják tudni továbbadni a hit kincsét, ha ebben mindkét fél – bár a maga módján, de pozitívan, építő módon – közreműködik. A másik feltétel az, hogy a nem hívő félben is meglegyenek azok az erkölcsi oszlopok, amelyek a boldog, harmonikus házassághoz szükségesek: a hűség, a felbonthatatlanság, az önzetlen jóakarat, a megbocsátásra való készség stb.

Amennyiben érzi, hogy ez a két dolog megvan a kedvesében, akkor a hitben való különbözőségük nem fog nagyobb krízist, nehézséget okozni a házasságukban.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

TOVÁBBI CIKKEKINNEN-ONNAN