Kedves Lelkiatya! A férjem évek óta nem dolgozik, nincs munkahelye, és nem is törekszik a megoldásra. A két lányunk is egyre tisztábban látja a helyzetet. Apjuktól sem karácsonyra, sem születésnapra, sem ballagásra nem kaptak semmit. Már legalább tíz éve várom a csodát: mindennap imádkozom, de csak hazugságot kapok „válaszul”. Akárhányszor hazudik, soha nem kér bocsánatot, én viszont naivan hiszek neki újra és újra, hogy egyszer tényleg elmegy munkahelyet keresni. De az idő szalad, és ő megszokta, hogy az én fizetésemből is megélünk valahogy. Kérem, segítsen, mit tegyek?
Kedves Levélíró! Amiről ír, az valóban nagyon fájdalmas. Egy ember munkához való hozzáállásában gyakran a jelleme is meglátszik. Rossz, ha egy emberben kevés a felelősségtudat, a szorgalom, az ügyesség, az igyekezet.
Próbált-e már valamilyen segítséget kérni ez ügyben? Például próbálta-e megkérni a Munkaügyi Központban illetékes személyt, hogy speciálisan figyeljen oda a férjére, segítse őt a munkakeresésben? Tud-e maga, vagy valaki ismerős segíteni a férjének a munkakeresésben? Elfogad-e a férje az ilyen segítséget?
Az is segíthetne, ha a férje lelkileg megerősödne. Próbálja őt elküldeni pl. egy cursillós hétvégére.