Kedves Lelkiatya! Isten, Jézus jelenlétére vágyom, szeretném oly közel érezni magamhoz, mint Szent Rita. Viszont oly szinten eltávolodtam Istentől, hogy úgymond „meghalt” bennem, és bűnt bűnre halmozva jártam/járok. Gyónni nem merek, mert a bűnök tartalmát szégyellem elmondani bárkinek is.
Kedves Levélíró! A gyónás nem könnyű, de hatalmas megtisztító, felemelő, újjáteremtő erő van benne. Olyan, mint amikor a tékozló fiút átöleli az Atya! Próbáljon olyan helyre menni, ahol nagy bizalma van a gyóntató atyában, vagy ahol biztosan nem ismerik, és így valóban csakis Isten elé viszi a sebeit.
Isten nem elítélni akar, hanem felemelni. Fel akarja emelni a vak, botladozó embert, a háborús bűnösöket, a szenvedélybetegeket, a testi vágyak rabjait, az indulatokon uralkodni nem tudókat: minden embert. Bízzon benne! Ő jobban szeret minket, mint a legjobb Édesanya vagy apa, mint a legjobb nagyszülő, vagy házastárs, hiszen minden szeretet forrása Ő. Bátran fusson hozzá!