Kezdőlap A lelkiatya válaszol Nem tudnak megműteni

Nem tudnak megműteni

Súlyos szívbeteg vagyok, s egyre jobban szenvedek. A legkisebb mozdulatra, pár lépés után már befulladok, mindenem fáj. Bírhatatlan az életem. Miért nem vállalják az orvosok a szívműtétemet? Nem mindegy, ha meghalok műtét közben? Vagy tehetek valamit, hogy megrövidítsem kegyetlen életemet? Lassan már gondolkodni sem tudok.

Nem okos beszéd, ha arra hivatkozik, hogy legfeljebb meghal műtét közben. Az orvos nem vállalhatja a műtétet, ha százszázalékosan biztos a beteg halálában. Néhányan sajnos így is meghalnak, ezt nem lehet kikerülni. Ezért kell minden esetben aláírni a műtét előtt a beleegyező nyilatkozatot. Ha azonnal operálni kell, az is más eset.

Kérdezi, hogy megrövidítse-e kegyetlen életét? Először is: sem az orvos, sem mi magunk nem tudjuk, mi vár ránk! Nekem is azt mondták, immár tizenöt éve: idővel teljesen fájdalommentes lesz! A másik orvos pedig: nem tudjuk, merre fordul a betegsége! A szívnél is csak a Jóisten tudja, hogyan alakul! Az ember jövője ismeretlen, tökéletesen kiszámíthatatlan. Bízni kell a Jóistenben! Aki elkeseredik, annak vége! Meghalhat hirtelen, minden fájdalom nélkül. El is múlhat minden panasza. De ha keserűségnek adja magát, akkor biztos, hogy még betegebb lesz. Fel a fejjel!

Természetesen az orvosságot szedni kell, s pihenni is szükséges. Az embernek nem szabad hajtania magát. Idegeskedni sem szabad, az a bizonyos stressz tiszta méreg. Lazítani, lazítani!

Végül öngyilkosságra még gondolni is tilos! Tilos azért, mert nagy ostobaság. Ki tudja, mennyi öröm vár még magára, amit nem sejt! Meggyógyulhat egy szép napon! Én már annyiszor felépültem, amikor azt hittem – és hitték rólam mások –, hogy végem. Családja, környezete mennyi váratlan örömet hozhat. Még a betegség, az ápolás is mennyire közel hozza egymáshoz azokat, akik addig nem ismerték az igazi szeretetet!

Gondoljon arra is, hogy mennyi szomorúságot, bajt hagyna maga után! Milyen keserűség lenne ez az egész családnak. Mennyi önvád: nem figyeltünk rá, mi voltunk rosszak. Még az utódok is félnek, mivel azt mondják, hogy ez ragadós lelki baj, egyik követi a másikat.

Hisszük, hogy van túlvilág. Ha meghalunk, nem mindegy, hogy hová kerülünk. Az öngyilkos helye nagyon kétes. Ezt a kis időt ki lehet bírni itt a földön szenvedve is. És a kínos életért sokszorosan megjutalmaz bennünket az Isten. Nem adjuk fel, Isten segítségével.

*

Ima a reményért

Istenem, Te minden ember szívébe beleoltottad a reményt,
de keresztény, természetfeletti reményt
csak Te adhatsz nekünk.
Add meg nekem ezt az erősséget,
add meg minden nekem kedvesnek és minden hívő léleknek!
Add, hogy egész életünket, szenvedésünket és halálunkat
fényesebbé tegye, átváltoztassa, s nekünk ebben az életben,
különösen a csalódások és gondok napjaiban,
benső erőt és bízó bátorságot adjon! Ámen.

(Elisabeth Leseur)