Nem tudok lefogyni

Kedves elkeseredett kisasszony! Nagyon izgalmas kérdést vetettél fel. Alkalom nyílik arra, hogy egészen sajátos szempontból vizsgáljuk a kövérséget. Nekem is jól jött, hiszen pár felesleges kilót én is hurcolok magamon. Kicsit szégyenkezve írom e sorokat, amikor a világ nagyobbik része éhezik, sőt, milliók halnak éhen.

Ne keseredj el: lefogysz! Van rá egy nagyszerű receptem! Tudom, te arról ábrándozol, hogy bekapsz pár tablettát és úgy ébredsz fel, mint egy gyönyörű, karcsú tündérkirálynő. Ilyen nincs! Fegyelmezett élet kell! Nincs falánkság és lustálkodás! Tudom, vannak ducis alkatúak, de azt is látom, hogyan fagyiztok, isszátok a kólát, cukrot szopogattok, a cukiban tömitek magatokat, valami mindig van a szátokban, ha más nem, rágógumi vagy napraforgómag. Bekaptok egy szendvicset, megesztek egy hamburgert! Ezentúl határozd el: csak azt eszed meg, ami szükséges az élethez, erőhöz, a jó kondihoz. Egy felesleges falatot sem! Ésszel kell táplálkozni! Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk! Minden azon múlik, hogy mennyi kalóriát viszel be és mennyit adsz le. A gyomor hozzászokik a kevesebbhez. Mese, hogy víztől, levegőtől, nevetéstől hízol.

Természetesen a fegyelmezett étkezéshez akaraterő kell. Nekünk könnyű, mert számunkra a koplalás szent dolog: böjtnek hívják. Az Úr Jézus a pusztában 40 napig nem evett. Amikor az apostolok nem tudják kiűzni a gonosz lelket, Jézus figyelmezteti őket, hogy csak az ima és a böjt ad ahhoz erőt (Mt 17,20). Barnabás és Saul (Szent Pál) Antiochiából első missziós útjára indul, előtte böjtölnek, így készülnek (ApCsel 13,1-3). Az Egyház minden nagy ünnep előtt böjtöl. A szerzetesi élet szerves része a böjt. ĺgy tehát, ha böjtölünk, nemcsak soványabbak leszünk, de szentebbek is. Különben is, a keresztény élet szerves része az ösztönök megfékezése, hogy bűnbe ne essünk. Pontosan az étkezésnél lehet legjobban gyakorolni az uralmat testünk, vágyaink felett.

Az ember szervezetének használ a koplalás, a fogyás, nem bírja a túltáplálást, abba beleroppan. Az elhízott ember mindig éhes és mindig több ételt kíván. Egy orvos mondta nekem: Tisztelendő úr, ne felejtse el, addig marad fiatal, amíg el nem hízik. A lélekre is átragad ez a nehézkedés, sok bűnnek lehet a forrása. A társaságtól elhúzódik, mert csúnyának tartja magát. Nem érzi jól magát a saját bőrében.

Persze vannak kivételek, akik betegség miatt molettek. Vannak, akiknek ez nagyon jól áll és ügyesen forognak a nagy térfogatukkal.

Kedves kisasszony, végül Arany János sorait ajánlom figyelmébe: „Emberem embere, ki hogyha vendégem, / nem eszik, nem iszik, túl rendes elégen. / Ami nem árt, éli, ami sok, azt hagyja. / Tisztes öregségben ez lesz törzse atyja”.

*

A sok evés csökkenti az ember szellemi éberségét. A testi és lelki egészség egységes egészet alkot. Csak ne hagyja magát félrevezetni attól az általános előítélettől, hogy ha dolgozni akar, rendesen kell ennie. Akkor is dolgozhatunk sokat és jól, ha olykor-olykor egy vagy két napot böjtölünk. A böjt elveszti gyakran oly keserű ízét. Lelki örömet ad, s már ezért sem gyakorolható másként, mint a Szentlélek örömében.

(Anselm Grün: Böjt)