Nincs rajtam az Isten áldása

Jól tudom, hogy sok, talán legtöbb esetben a szülők teljesen vétlenek abban, hogy fogyatékos gyermekük születik. De meg kell említenem, hogy egy gyönyörű, épkézláb kisbaba nagyrészt a szülők odafigyelésének köszönhető. Nem lehet elvárni, hogy egy kiélt, lezüllött, alkoholtól, cigarettától, idegességtől megfertőzött pártól, ahol esetleg az anya ki tudja hány abortuszon esett át, ahol csapásnak tekintik a jövevényt, és tele van a házasélet veszekedéssel, makkegészséges, nyugodt baba szülessék. Ott van a fogamzásgátló tabletta is. Az egyik hetilapnak írta nemrég egy olvasó: az antibébi-tabletták használatának következtében nem egy esetben születnek szellemi fogyatékos gyermekek – szüleik nagy bánatára és az egész társadalom terhére. Ennek a rendetlen, össze-vissza életnek egyenes következménye: ahol nincs házasság, csak úgynevezett életközösség, ahol mindenféle úton-módon igyekeznek megakadályozni a gyermek születését, ahol szórakozásra és önzésre állítják be életük célját, ott a jövendő nemzedék semmi jót nem várhat.

Ha véletlenül születik az a fogyatékos gyerek, el kell olvasni Jób könyvének végét, Isten szava: Kicsoda az, aki elhomályosítja a Gondviselést belátás nélküli beszédével? Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem? Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat! Jób így felelt az Úrnak: Kezemet a számra teszem! Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna! (Jób 38 és 39).

Ha ilyen gyermek születik, nem szabad azt gondolni, hogy szerencsétlen, boldogtalan lesz. Először is el kell fogadni nála a betegséget, aztán mindent megtenni gyógyítása érdekében. De a legfontosabb: mindenkinél jobban szeretni őt. Egy német film hasonló témáról szólt, ezt a címet adták neki: Szeressétek Laurát. Oly boldog volt az a kislány! Magam tapasztaltam, hogy egy ilyen gyereknek mennyi öröme volt Debrecenben az idegklinikán. Tamáska éltette az ottani tizenöt, idegileg kikészült férfit, miközben a megtestesült derűt sugározta. Szerette is mindenki. Ugyanezt tapasztaltam Sajósenyén, ahol a szeretetotthonban harminc fogyatékos fiú és férfi megmaradt gyereknek. Annyi mosolyt, szeretetet nem lehet találni sehol, mint közöttük, hiszen ők is boldogságra születtek.

Az azért szomorú, hogy sok szülő, testvér, rokon intézményben helyezi el a fogyatékos gyermeket, aki felnőtten is ilyen lelkületű marad, és ezzel úgy érzi, hogy minden gondot levett a válláról. Küszködjenek vele az ottani ápolók. Pedig náluk jobban senki sem várja a látogatót, és egy-egy kiruccanást, látogatást a nagyvilágban.

Számukra is, és szüleiknek is a legfontosabb a hit, a vallás. Nem szabad arra gondolni, hogy megvert az Isten, hanem még jobban bele kell kapaszkodni Istenbe. Ezeket a fogyatékos gyerekeket egyedül csak a Jóistenbe vetett hit teszi boldoggá. Az én Tamáskám is Debrecenben a Jézuska iránti szeretetből élt. Otthon is a templom volt a mindene, a klinikán pedig a huncut tisztelendő bácsi, ahogy engem nevezett. A Jóisten vigasztaljon meg mindenkit, akinek fogyatékos gyermeke születik. Ők pedig boldog, örvendező emberkék legyenek.